„Valaki mondjon már egyetlen járványügyi érvet erre! Vajon a vírus zenés közegben, ötszáz fő felett terjedni kezd, ám inaktívvá válik a sportesemények során? Hol, melyik laboratóriumban, ki kutatta ezt ki?
És abban mi az epidemiológiai okosság, hogy a gyerekek a tanárral a zárt osztályterembe zsúfolva, maszk nélkül ülnek – egymástól könyöktávolságra – negyvenöt percekig, aztán kitódulnak az udvarra, ahol viszont fel kell venniük a maszkot? Miféle agyvelőből buggyant ki ez az ötlet?
Azt gondoljuk, hogy a vírusnak ilyen lump természete van – iskolakerülő, de a kocsmákat imádja?
Borzongó kíváncsisággal várom az újabb járványellenes intézkedéseket. És rémülten látom, hogy minél kevesebb ép gondolata van a miniszterelnöknek, annál magabiztosabb. Ha pedig véletlenül egy orvos a szemébe mondja, hogy az általa épített várban nincsenek katonák (vagyis a lélegeztetőgépekhez nincs elég személyzet), belé fojtja a szót. A valóságot meghallani? Még mit nem!
Három hónap múlva mindenkinek lesz munkája – nyilatkoztatta ki Orbán április 27-én. Csaknem fél év telt el azóta, és százezrek vannak állás nélkül. Nem kell aggódni, aki megbetegszik, azt meggyógyítjuk – nyilatkoztatta ki szeptember 16-án. Csak azon a napon kilencen haltak bele a fertőzés szövődményeibe.
Az a helyzet, hogy ebben a szerencsétlen országban végső soron egyetlen ember fejében dől el minden. És minden jel azt mutatja, hogy abban a fejben óriási a baj.”