„A tudomány épp attól tudomány, hogy nagyon szigorú kritériumoknak, nagyon szigorú módszertani és etikai előírásoknak, szabályokban kell megfelelnem. Ettől lesz a tudományom objektív. És épp olyan objektív előírások mentén kutathatom a vallásos és konzervatív családi rendszereket, mint ahogy az ateista és liberális, poliamóriában élő közösségeket, vagy ezek bármilyen kombinációját, ha közben végig objektív és tudományos tudok maradni.
De mintha a Pesti Srácokban publikáló »ismeretlen pszichológus hallgató« nemcsak ezt, de még az általa használt szavakat sem értené. A befogadás, az elfogadás, a nyílt és előítéletmentes gondolkodásmód bőven összefér a konzervatív és/vagy keresztény értékrenddel. Sőt, az európai értékrenddel is. Az előítéletes, rasszista gondolkodással már kevésbé. Ha a kurrens szociálpszichológia szerint egy elfogadó társadalom sikeresebb és boldogabb, mint egy kirekesztő, akkor igen, elmondhatjuk, hogy a szociálpszichológia ideológiavezérelt. Méghozzá vállaltan.
Az persze mellékes, de azért önmagáért beszél, hogy a szerző a nevét nem vállalja és hogy idézőjelbe teszi még azt is, hogy ő egy ismeretlen pszichológus hallgató. Mert nem ismeretlen? Vagy nem pszichológus hallgató? Szórakoztató. Mint ahogy az is, hogy a vezető képet a noonews.ru-ról szedte, ami, bár nem tudok oroszul, nem tűnik egy releváns oldalnak. De ez aztán tényleg és igazán mellékes.
Az már fontosabb, hogy lehet egyébként ekézni egy könyvet, semmi baj nincs azzal, létezik is ennek egy hivatalos és elismert formája, amit úgy hívnak, hogy könyvrecenzió. Meg is vannak ám neki az elég pontos kritériumai, ezeket az ismeretlen szerző nem nagyon tartja be, viszont amiket ír, ott sok helyen csúsztat, téved, és, nos, hazudik. Magas labda lenne ezeket egyesével lecsapni, mi is csak egy példa erejéig alacsonyodnánk ide: az ismeretlen pszichológus hallgató szerint a Szociálpszichológia című »tankönyv például sokszor hivatkozik a GLAAD (Melegek és Leszbikusok Szövetsége a Rágalmazás Ellen) tanulmányaira«. Megszámoltam. Egyszer.”