„Nem érdemes várni szóra, parancsra, másra, ha a szívünk úgy diktálja. Könnyebb egymást támogatva, közösségben, de ez nem kell, hogy felülről szervezett legyen. El lehet kezdeni egyénileg. Aztán, ha valaki szívesen bekapcsolódik, ha példát mutattunk, bátorítottunk vagy mi csapódnánk, társulnánk be egy számunkra szimpatikus közösséghez, ám legyen. Ha nem, ez nem kell, hogy akadályt képezzen.
Nem kell mindig jól csinálni, de el kell kezdeni valahol. A formális (akár karitatív) szervezetek, közösségek, hivatalos formát öltött aktivista csoportok, pláne pártok mindig jóval rugalmatlanabbak, kötöttebbek, kisebb a mozgásterük. De rengeteg jóérzésű ember van közöttük, aki szívesen segít, a keretek közül kilépve, magánszemélyként. Valószínűleg pont ez a szándék vitte oda őket, ahol aztán a szabályoktól bebetonozódott a kezük. Sose becsüljük le a segítséget, bárhonnan jön.