A történelmi felelősségről

„2015-ig nem ismertem személyesen Vidnyánszky Attilát. Akkor találkoztunk először, amikor gazdasági igazgatója lettem a kaposvári Csiky Gergely Színháznak. Új kihívást tartogatott számomra a feladat, és jólesett minden szakmai tanács, biztató szó, segítő gesztus. Természetesen hallottam a korszakos jelentőségű színházcsinálóról, különlegesen költői, megújító erővel bíró színházi nyelvéről. S arról is, hogy pályája kezdetén, a tehetséges fiatal rendező nem a számos nemzetközileg jegyzett színház meghívását választotta, nem a gyors sikereket ígérő karrierre fókuszált, hanem összegyűjtötte maga köré mindazokat, akik fontosak voltak számára és látott bennük fantáziát, s Beregszászon, materiális értelemben szinte a semmiből alapított társulatot.

Valószínűleg senki más nem döntött volna így, de Attilának dolga volt: önmagával, társulatával, a magyar létért érzett felelősségtudatával. Mennyi kitartás, és nehéz küzdelem volt szükséges ahhoz, hogy Beregszászon élni kezdjen, és fejlődjön a színház! Mesélték, már Debrecenben, a Csokonai Színházban varázslatos előadásokat hozott létre, s új távlatokat, új esztétikai utakat ajánlott a hazai színházművészetnek. Mindezt azonban csupán szakmabeliektől hallottam, mint embert nem ismertem az akkor már legendás rendezőt.”