A magyar közegészségügy utolsó lehelete is elszállhat most, ha hagyjuk

„A sürgősségi ellátás megsarcolása egyenlő azzal, mint amikor a megszálló hadsereg elől a teljes katonai törzs, az összes tiszt és altiszt járművekbe ülve azonnal dezertál sorsára hagyván minden közkatonát, miközben a hatékonyabb fegyvereket és harckocsikat igyekszik elvontatni és saját célra megmenteni. Tehát a dezertálás legaljasabb módjával.

Ha pedig ez a rendszer ilyesmire valóban képes, akkor bizony valóban »készüljetek«, mert a mélyrepülés itt nem fog megállni.
És íme, immár alig emlékszünk arra, hogy éppen Orbán Viktor, a Fidesz és a kereszténydemokraták védték meg egyszer az egészségügyet, 2008-ban, egy fenyegető és lopakodó privatizációs tervtől, általános, szociális népszavazással. Akármit is gondolt akkoriban a hozzám hasonló ifjú szavazó a magyar jobboldalról, ezt a törekvést és kampány akkor csupán lelkesen támogatni tudta, és büszke is lehetett a referendumon leadott szavazatára.

A legrútabb árulást éppen most követik el magyarok százezrei, milliói ellen, hiszen, a ránk bizonyosa elkövetkező válság közepén nekiállni és részben fizetőssé tenni az intenzív osztályokat éppen ezzel egyenlő. Csak az a pillanat hasonlítható hozzá, amikor 2012-ben ugyanezek az emberek az új Munka Törvénykönyvében a szakszervezetek gerincének eltörésével »hálálták meg« azt, hogy például a vasutasok korábbi »gördülő sztrájkjából« remek politikai tőkét kovácsolhattak korábban.

És noha fontos, hogy minden magyar, mindenkor szenvedélyesen kiálljon kultúránk, színjátszásunk végső lerombolási kísérlete ellen, ugyanilyen fontos lenne, hogy ebből a szörnyű rendeletből mégse legyen semmi, hogy vonják vissza, hogy a fellázadt bakák azért mégis vegyék körbe valahogyan menekülő vezérkart.

Minderre akár egy új »szociális népszavazás« is utolsó, elkeseredett, mégis kiváló eszköz lenne, akkor talán szembesülnének vele, mit műveltek most.”