2001. szeptember 11-én azonnal éreztük, hogy ez egy korszakhatár lesz, történelmi eseménysort élünk át.
Négy órakor járt le a műszakom, de a felelős szerkesztő egy órával hamarabb elengedett a Hegyről, mivel találkozóm volt a pesti oldalon. Nem kockáztatott sokat a felettesem: üres órák peregtek,
Fél éve dolgoztam akkor már az MTI külpolitikai szerkesztőségében. Friss újságíró voltam: két év külföldi tanulás–pénzkeresés után sikerült elhelyezkednem a hírügynökségnél.
A táskámba pakoltam épp, és néztem a nyár végi napsütést a hatalmas üvegablakon keresztül, amikor a turnusvezető megszakította a newsroom bágyadt csöndjét. Gyorshír jött a Reuterstől, egy tőmondat: becsapódott egy repülőgép a New York-i World Trade Center egyik tornyába. „Még ne adjuk ki! Más forrásból nem látom még a hírt” – döntött a szerkesztő, és gyorsan pásztázni kezdte az egyéb hírügynökségeket, netes hírportálokat.
A hírek a különböző külföldi hírügynökségektől egy központi rendszerbe érkeznek be a MTI-nél, eredeti kiadásuk után azonnal, sokkal gyorsabban, mint ahogy megjelennek a portálokon, a tévékben vagy a rádiókban. Emiatt aztán ritkán figyeltük a külföldi tv-adókat. Most azonban azonnal a szomszéd asztalon álló tévéhez léptem, bekapcsoltam és rákerestem a CNN-re.
„Ez egy filmrészlet vagy tényleg az élő adás?” – kérdezgettük egymástól hitetlenkedve, miközben már pontosan éreztük: terrortámadás történhetett. „Bejött mástól is a hír” – kiáltott a turnusvezető, és már írta is magyarul a gyorshírt. A magyar sajtóban vélhetően ez lehetett az első híradás a szörnyű tragédiáról.
Szeptember 11-én, magyar idő szerint 14 óra 46 perckor változott meg a világ körülöttünk. Azonnal éreztük, hogy ez egy korszakhatár lesz, történelmi perceket élünk át – kinéztem még egyszer az ablakon a Naphegyről: a budapesti élet ott dübörgött alattunk önfeledten, tudatlanul a szeptember közepi verőfényben. Néhány perc, néhány óra, és mindenki tudni fogja...
Mentési munkálatok a tragédia helyszínén két nappal a WTC ikertornyainak összeomlása után
Megjelent az irodájából a főszerkesztő is, és gyorsan megbeszéltük a feladatokat, személyekre bontva. Mindenki más és más hírforrást nézett, illetve anyagot írt szimultán.
Maradtam én is, rám bízták az amerikai tévécsatornák figyelését – kapcsolgattam órákon keresztül a csatornákat, minden új információt odakiáltva a szerkesztőnek, aki közben más forrásokból is írta az újabb és újabb összefoglalókat.
Fél órával később már zavaró kakofónia alakult ki: minden médium, minden hírforrás a terrortámadással foglalkozott, elképesztő hírdömping zúdult ránk, az információs világsztráda eldugult. A hírzajban egy furcsa bódulatba került az ember, szüntelen az a zsibbasztó érzés fogott el, hogy
Fájó volt nézni az amerikai képsorokat, hiszen két évvel azelőtt még ott éltem. És Amerika is bennem; ráadásul nemcsak akkor, hanem utána is: folyamatosan nézegettem a neten a helyeket, ahol egykor jártam; a kedvenc blueskocsmáim honlapjait, hogy aznap ki játszik; ki lesz a David Letterman show esti vendége; lehet-e jegyet kapni a Chicago Cubs következő meccsére..., és így tovább. Amikor a WTC ikertornyainak égését, majd leomlását néztem élő adásban, a személyes emlékeim is leperegtek a szemeim előtt. Szerettem New Yorkot, bár őrült helynek ismertem meg.
Szerettem Amerikát, bár gyökértelennek, nem közép-európainak való vidéknek éreztem. Ugyanakkor Amerika pezsgő, élhető, távlatos és szabad volt – világok tárultak ki előttem ott, bámulatos volt az életszeretetük, a gyakorlatiasságuk, az optimizmusuk.
A lerombolt ikertornyok helyén felépült és 2014-ben átadott One World Trade Center épülete
Az Egyesült Államok – amelyet én első kézből ismertem – magabiztos, ereje teljében lévő állam volt. A ’90-es évek vége a jólét, a politikai és gazdasági stabilitás időszaka volt, látványosan javult a nagyvárosok biztonsága, minden területen szembeötlő volt a fejlődés, az „amerikai álom” tömegek számára vált újra megvalósíthatóvá.
A 9/11-es terrortámadások ennek a „boldog békeidőnek” vetettek véget.
ahogy a WTC – a fejlődés és az amerikai dominancia jelképe – a porba hullott. Megjelent a színen az iszlamista fenyegetés, az országon belüli terror és vele a hétköznapok veszélyeztetettségének érzete; a terrortámadás után bedőlt a tőzsde, az amerikai gazdaság súlyos veszteségeket szenvedett; Amerika pedig belelépett az afganisztáni háborúba, amelyet a szkeptikusok azonnal Vietnam 2.0-ként aposztrofáltak: a megnyerhetetlen háborúnak, amelyben Amerika erőforrásai szétfolynak, a világhatalmat ellenségei kivéreztetik.
Nem így lett végül, a legrosszabbat az Egyesült Államok elkerülte, de ezzel együtt
A lerombolt WTC-tornyok helyén viszont felépült az új felhőkarcoló, a One World Trade Center, és hat éve ott áll az amerikai szellem élni akarásának szép jelképeként. Magassága 1776 láb, amely tudatosan a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának évére utal, egy bátor, új állam megszületésének idejére – a „vissza a gyökerekhez” program pedig minden esetben sokat ígérő célkitűzés. A 19. évfordulón tehát: God bless America – Isten áldja a bátrak és a hősök Amerikáját!
fotó: MTI
Az elvándorlók leszármazottai most közös munkába kezdtek, és szinte mozgalommá szerveződtek. Bakos Rékával, az Óhazából az Újvilágba közösségi örökségprogram igazgatójával beszélgettünk.
Az amerikai elnök szerint a békéről szóló egyeztetések a történtek ellenére folytatódnak.
A perzsa állam az áprilisi tűzszünet óta először indított közvetlen rakétatámadást Izrael ellen.
Alig egy héttel a fegyvernyugvás után ismét izraeli légicsapás érte Libanon fővárosát.
„Amikor cappuccinót rendelünk, a kávéért kérjük, nem a habért. Sok minden ebből csak hab volt.”
Az amerikai képviselőház elfogadta az Ukrajnának nyújtott katonai segély és az Oroszország elleni szankciók újabb részét, ami újabb, mindkét pártot érintő csapást mért Donald Trump elnök külpolitikájára – írja a Politico.
Lőrincz Viktória vagyonnyilatkozatából csak sejteni lehet a vagyoni helyzetét.
De tényleg. Sem igatlan, sem gépjármű, sem pénz, sem megtakarítás. Még ingósága sincs.
