Játsszunk nyílt kártyákkal! Azt gondolom, a rendszerváltást követően azt a liberális hegemóniát, amiben színházaink igazgatói, rendezői dolgoztak, napjainkig semmi nem törte meg. Most végre határozott akarat látszik arra, hogy ez megváltozzon. Miért ez a lekezelő, hisztériás tiltakozás? Zárójelben jegyzem meg, hogy hat évvel ezelőtt, amikor írni merészeltem, azonnal felsorakozott a balliberális nehéztüzérség és voltam én minden: „Kossuth-díj várományos”, „s*ggnyaló”, „tehetségtelen senki” stb. Most ugyanez történik. A kilövési tűzparancs adott, jelenleg a ,,Wanted” felirat célszemélyei Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán és a többi kuratóriumi tag. Mindig azok, akik másképp gondolják, mint Önök.
Kedves Karsai úr!
A demokráciában a közhatalmat a megválasztott kormány gyakorolja. Ez vonatkozik a kultúrára is. Miért ne gyakorolhatná a jobboldal által favorizált művészek, vállalkozók csoportja ezt a kulturális feladatot? Miért kellene magyarázkodniuk? Természetesen mind a jobb-, mind a baloldalon sok tehetséges ember alkot, ez vitathatatlan, de miért csak az önök által kedvezményezettek érvényesülhetnének? Véleményem szerint nagyon helyesen mondta ki Kerényi Imre hat évvel ezelőtt, hogy „most mi jövünk!” Eltelt hat év, és ahogy a tudományos világban is elindult végre a jelentős témák jobboldali értelmezése - lásd Szakács Árpád kiváló vitaindító cikkeit - úgy a művészetben, így a színházi világunkban is elindulni látszik valami. Csak úgy tűnik, hogy nehezen definiálható, hogy milyen ez a jobboldali gondolkodású színházeszmény, pedig véleményem szerint egyszerű. Olyan például, mint a budapesti Nemzeti Színház, vagy a Szolnoki Szigligeti Színház produkciói, avagy olyan, mint a Veszprémi Petőfi Színház előadásai, hogy hármat kiragadjak.
A színház másságát a vezető gondolkodása teremti meg, ami a produkciókra is kihat. Igen, ezeket a színházakat jobboldali gondolkodású művészemberek vezetik. És értékrendjük szerint azt remélem, hogy nagyobb többségben a velük hasonlóképpen gondolkodó művészembereknek, színészeknek és rendezőknek adnak teret. Ez a gondolkodásmód pedig átszüremlik az adott színdarabokról alkotott elképzelésekbe és a színpadi előadás hordozni fogja a vezető karizmáját, gondolkodását. Ugyanezt gondolom az egyetemmel kapcsolatban is.