Három rovat van a teszten: IgG, IgM és C. Volt-e fertőzésem, van-e aktív fertőzesem, és a kontrollcsík.
Csak a kontrollcsík jelent meg. Sem az IgG, sem az IgM mező nem színeződött el. Szlávik doktor megerősítette, hogy negatív vagyok. Nincs és nem is volt fertőzésem.
A történet tanulsága számomra: bár próbáltam győzködni magam, hogy egy kis vírusos hasmenés és láz nélküli levertség még nem COVID, ahogy két köhintés sem az, őszintén szólva nem sikerült meggyőznöm magam. Amíg a teszt el nem készült, végig volt némi bűntudatom, ahányszor emberek közé mentem. Próbáltam altatni a lelkiismeretemet: sok mindentől lehet hasmenésem, nem maradhat el előadás, 4 méterre vagyok a közönségtől, le van szervezve a Comedy Centrallal egy fotózás stúdióstul-stábostul, sok szereplővel, amit nem lehet csak úgy áttenni, satöbbi, satöbbi, de sajnos nem az a típus vagyok, aki le tudja lőni a lelkiismeretét. És lám, a végén nekem lett igazam, nem vagyok beteg, hogy is lennék, honnan is kaptam volna el, mégis – most valószínűleg elmondhatatlanul haragudnék magamra, ha azokat az embereket, időseket és ismeretleneket, hátamat lapogatókat és gyanútlanokat, akikkel az elmúlt tíz napban találkoztam, végigfertőztem volna.
Konklúzió: hívhattok paragépnek, de ha legközelebb megint gyanús tünet jelentkezik, el fog maradni egy-két előadás, még akkor is, ha végül kiderül, hogy alaptalanul. Le lesz mondva egy-két meeting vagy forgatás, még ha sokba kerül is. Mert mások belém vetett bizalma és biztonsága ezeknél sokkal de sokkal többet ér.
Ja, és megpróbálok 10 naponta teszteltetni.