A büdös szájú magyarellenesség dacára a bukaresti politikában is érvényes, hogy nincsenek örökös ellenségek, csupán örökös érdekek.
„Aligha csodálkozhatunk azon, hogy az RMDSZ egyelőre nem kíván állást foglalni a két legnagyobb román alakulat közötti adok-kapokban, és csak a szavazás napján dönt arról, támogatja-e az ellenzéki, de a legtöbb parlamenti mandátumot birtokló Szociáldemokrata Párt (PSD) által a kisebbségi, nemzeti liberális párti (PNL) kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt.
Hiszen a jelek szerint egy ideig még maga a PSD sem volt teljesen biztos benne, mit is akar a kormánybuktató indítvánnyal kezdeni.
Az RMDSZ részéről persze vélhetően nem az az egyetlen ok a kivárásra, hogy – amint azt Kelemen Hunor szövetségi elnök mondta – nem akarják, hogy a szövetséget tegyék felelőssé, ha a kormány tényleg megbukik, és a továbbiakban a korlátozott jogkörű kabinet kormányzása alatt rosszabbra fordul a járványhelyzet. Ezek a vádak ugyanis attól függetlenül megfogalmazódnak majd, hogy a szövetség most vagy csak a szavazás előtti órában dönt a kormánybuktató indítvány támogatásáról.
Az is benne lehet ugyanakkor a pakliban, hogy a szövetség mindkét érdekelt féllel háttéregyeztetésekre készül, felmérendő, melyiktől kaphat többet viszonzásként, ha mellé áll.
Bár Kelemen arról beszélt, ezer okot tud a kormány megbuktatására, és a PNL az elmúlt években a liberális kormányt magáénak valló Klaus Iohannis államfővel együtt hangsúlyosan kijátszotta a magyarellenes sovinizmus kártyáját, azért cserébe, hogy ne buktassák meg a kabinetet egy év alatt másodszor is, talán kicsikarható belőlük néhány, a magyar közösség számára kedvező tervezet, intézkedés támogatása. Ráadásul Kelemen azt sem zárta ki egyértelműen, hogy a decemberi parlamenti választások után koalícióra lépjenek a liberálisokkal és a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR). Ennek megalapozásához pedig nem ártanak a barátságos gesztusok, mivel a jelek szerint a büdös szájú magyarellenesség dacára a bukaresti politikában is érvényes, hogy nincsenek örökös ellenségek, csupán örökös érdekek. A PSD viszont a jelenlegi parlamenti pozícióit kihasználva ígérhet már a közeljövőre vonatkozóan támogatást a magyar érdekeltségű tervezetek keresztülviteléhez. Igaz, ez esetben borítékolható, hogy Iohannis ismét »ionapot chivánna« a szociáldemokratáknak, azt hörögve jellegzetesen jellegtelen robothangján, hogy íme az újabb bizonyíték arra, miszerint a PSD magyarbérenc, és el akarja kótyavetyélni az országot az ősellenségnek.”