1. A szivárványos zászlóba még a támogatói oldalon is sokan sok mindent látnak bele, így ahhoz jelenleg nem könnyű viszonyulni. Mivel is azonosul pontosan, aki kifüggeszti? Az egymás iránti toleranciával? A demokrácia szexi lobogójával? Azzal, hogy az eltérő nemi vonzalmú is ugyanolyan ember? Minden elnyomott kisebbség egyenlőségével? A homoszexuális párok gyermekvállalásával? A házasság intézményének újragondolásával? Vagy a korszellemmel, jelentsen az bármit is? Ezek között van, ami evidens, és amivel egyetértek, de van, amiben eltérő állásponton vagyok. Ezért nem megyek a Pride-ra, és ezért nem függeszteném ki a zászlót. Egyúttal elfogadom, hogy van, aki viszont igen.
2. Bár heteroszexuális vagyok, én megtapasztaltam, milyen megvetett b..inak lenni. Nem jó érzés. És bízom benne, hogy olyan országban és világon fogunk élni, ahol senkinek nem kell majd szégyellnie, ha ,,más”, és senkit sem üldöznek majd ezért. De ezzel együtt sem támogatom, hogy meleg párok gyermeket fogadhassanak örökbe. Értem és elfogadom az érveiket, de másképp gondolkodom erről a kérdésről. Ettől még nem vagyok homofób, csupán ,,más”, akit remélem, elfogadnak majd...
3. Rengeteg heterótól rettenetesen rosszul vagyok, és számtalan homoszexuálissal szívesen vállalok közösséget. Tisztelem Ozsváth Zsolt YouTuber bevállalós vitakészségét, Steiner Kristófot az egyik leginspirálóbb gondolkodású ,,celebnek” tartom, Ungár Pétert a hazai közélet egyik legizgalmasabb figurájának látom. (Mondjuk egyik kategóriában sincs túl nagy verseny.) De számomra nem azért értékes emberek, mert ,,mások”, hanem azért, amit képviselnek. Ha holnap kiderülne, hogy heterók, nem számítana, ha utána meg, hogy mégse heterók, az sem. Szerintem a nemi vonzalom nem tesz sem értékesebbé, sem értéktelenebbé. Lehet tőle jó is, meg rossz is az ember. Bizonyára sok “köcsög” heteró van, ahogy attól még, hogy valaki meleg, ugyanúgy lehet kirekesztő és gyűlölködő.