Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az Egyenleg műsortechnikai munkájának lelepleződése egy morális csődöt jelzett, és az ügy végleg megtörte a sajtó és az olvasó, a társadalom közötti bizalmi viszonyt.
„1992. október 23-án kifütyülték Göncz Árpádot, akit már akkor is ötvenhat árulójának tartott rengeteg egykori forradalmár és szabadságharcos. A Bánó András-vezette Egyenleg meghamisította az eredeti felvételt azért, hogy elhintse: a köztársasági elnököt skinheadek fütyülték ki. Az egész ócska hazugság volt, Bánót és MGIMO-s embereit (Frei Tamást és Hardy Mihályt) A Hétben buktatták le, de ezek után sem kértek bocsánatot, inkább egy újabb, azonnal megcáfolt verzióval álltak elő. Ezek a hálózati »újságírók« mindent elkövettek azért, hogy lejárassák az Antall-kormányt és Magyarországot.
Az »Egyenleg-story« a médiaháború egyik legmélyebb pontja volt. Rámutatott arra, hogy a balliberális újságírás, amióta létezik – főként a Károlyi Mihály-féle köztársaság és a Kun Béla-féle 1919-es Tanácsköztársaság óta – a hazugságra, a csalásra, a valóság elfedésére, az emberek megtévesztésére épül. Bolsevista, internacionalista, liberális politikusaik kétféleképpen jutottak hatalomra: vagy erőszakkal, külföldi katonai beavatkozással, pénzügyi támogatással, anarchista lázítással vagy a sajtó dezinformációra, manipulációra épülő hamis tájékoztatásával.
Az Egyenleg-ügy messze túlmutatott az addigi média körüli vitákon. A balliberális politika behatolt a média világába, a volt kommunista újságírás átszőtte az MSZP-SZDSZ politizálását, ami nemhogy az úgymond pártatlan, objektív hírközlést tiporta sárba, de visszavonhatatlanul tönkretette az újságírók közötti emberi viszonyokat, a kollegialitást, nem beszélve arról, hogy ridegen és felelőtlenül becsapta az embereket. Az Egyenleg műsortechnikai munkájának lelepleződése egy morális csődöt jelzett, és az ügy végleg megtörte a sajtó és az olvasó, a társadalom közötti bizalmi viszonyt. A balliberális sajtó gyermekbetegsége, ami felnőttbetegséggé vált, a mai napig tart.”