„Tucatnyi elemzés, javaslat ment át a kezem alatt idén. Volt, amit én készítettem, volt, amit másoktól kaptam, szakmabeliek munkája volt, de az egyetemes igazságot és a közös nevezőt sokszor nehéz volt megtalálni bennük. Elsősorban azért volt nehéz, mert a kérdés is nagyon összetett. Ki szorul segítségre? A vidéki klub, amely sose kapott támogatást, de náluk legalább mostanra elindulhattak az amúgy is jellemző, 500 fő alatti bulik, vagy a nagy, budapesti koncerthelyek, amelyek normálisan minden szempontból giga számokat produkálnak, idén viszont csak azért tartanak nyitva, hogy a költségeik egy minimális részét kitermeljék és amúgy a csőd szélére kerültek? A zenészeket kell támogatni, vagy a mögöttük dolgozókat? Ha a zenészeket, akkor kiket és hogyan? A nagyokat, akiknek »úgyis van pénzük«, vagy a kicsiket, akik amúgy »500 fő alatt« pont úgy vannak most, mint Covid nélkül lennének? Ha a háttérembereket, akkor hogyan és kiket? Ha az elmaradt fesztiválok szervezőit, akkor milyen alapon?
Szóval bőven akad kérdés, a megoldást sokan sokféleképpen látják én pedig valóban kíváncsi voltam, hogy a döntéshozókat ez az egész nem érdekli, ahogyan a közösségi médiában jellemző reakciók is mondják, vagy csak egyszerűen nem látják elég közelről a helyzetet? Ezt a posztot most azért írom, mert szeretnék egy lehetséges »hírcsatornaként« beszámolni arról, amit most látok. Napokon át ugyanis beavattattam abba, hogy miről szól a »garázskoncert« koncepció.