Az egyetem esetében történt egy döntés, amit nem előzött meg megegyezésen alapuló szakmai vita. És így az erő érvényesült, az erős legyűri a gyengébbet alapon. Amikor olvastam a hírt, hogy Vidnyánszky lett az SZFE kuratóriumi elnöke, fájdalmat éreztem amiatt, hogy megbeszélés, egyeztetés helyett hatalmi alapon történt a kinevezése. Szívügyem a Színművészeti, mint ahogy szívügyem a Nemzeti. Nem arról van szó, hogy pofán vágtak a szeneslapáttal, emiatt felmondtam, hanem ebbe én is egy kicsit belehalok.
Vidnyánszky Attila hogyan fogadta a bejelentését?
Annyit mondott, hogy nagyon sajnálja. Jól esett volna, amennyiben nem azt hiszi rólam, hogy azért megyek el, mert más irányban gondolkodom, ha megkérdezi, mi a baj, beszéljünk pár mondatot. Amikor a Vígszínházból elszerződtem, Marton László két órán keresztül magyarázta, hogy művészileg és emberileg mennyire szüksége van rám.”