Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A DIICOT nemrég közölte, vette a lapot, és újraindítja a nyomozást.
„Sokan felháborodtak azon, hogy júliusban a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) egy felületesnek tűnő eljárás után felmentette a főcsendőröket, akik az erőszakos összecsapásokba torkolló, 2018. augusztus 10-én zajlott diaszpóratüntetés csendőri akcióit irányították. Sokan úgy vélték, hogy ezek után még nehezebb bízni a román igazságszolgáltatás függetlenségében, mert alig kaptunk válaszokat az üggyel kapcsolatosan. A főcsendőrök megússzák a felelősségre-vonást, ahogy megússzák azok is, akik politikai célokat szolgálva parancsba adták nekik az erőszakos fellépést. Sohasem derül ki, kik és milyen céllal küldték a békés tüntetők közé vegyülő, csendőröket provokáló focihuligánokat. Kiknek volt érdeke a külföldön élő román állampolgárok elleni hangulatkeltés? Vagy inkább a korrupcióellenes tüntetések lejáratása volt a cél? Milyen szerepük volt a pártoknak a tüntetés szervezésében, lebonyolításában, szétverésében, és utólag az erről szóló közvélekedés alakításában? Kinek az érdeke, hogy ezekre a kérdésekre soha ne derüljön ki a válasz?
Sokan aláírásgyűjtésbe kezdtek, mert sérült az igazságérzetük a DIICOT eljárásának lezárása után, majd amikor 45 ezer szignót begyűjtöttek, kérték a főügyészt, legyen szíves nyissa újra az augusztus 10-i tüntetésen történtek vizsgálatát. Nem hiába hivatkoztak a román igazságszolgáltatás két nagy szégyenfoltjára, az 1989-es forradalom perére és a bányászjárásokra, melyekről mind a mai napig nem derült ki a teljes igazság. Mondjuk, a párhuzam kicsit erőltetett, de tény, hogy a felelősök ugyanúgy szabadlábon vannak, és ez csak a független román igazságszolgáltatáson múlik.
Hosszasan lehetne még sorolni, hogy sokan mit és hogyan tettek annak érdekében, hogy a független román igazságszolgáltatás végezze a dolgát. Lehet örülni, a DIICOT nemrég közölte, vette a lapot, és újraindítja a nyomozást. Ha a bukaresti ítélőtábla is jóváhagyja, a dosszié a katonai ügyészségre kerül. Ne legyenek illúzióink: elég nagy az esélye annak, hogy mindentől függetlenül soha nem szolgáltatnak igazságot. Az egész arra jó, hogy a civilek megnyugodhassanak és elmondhassák, hogy valamit nekik is sikerült elérni.
Milyen kár, hogy akkor csak kevesen tiltakoznak, amikor a független román igazságszolgáltatás szerint a Ki a magyarokkal az országból! mondat nem uszítás, pedig lényegében ugyanazokat a kérdéseket lehetne megfogalmazni az úzvölgyi történtek kapcsán is, mint amit a 2018-as augusztusi tüntetéssel kapcsolatosan egyesek firtatnak, sűrű utalásokat téve a független román igazságszolgáltatás felelősségére. Ne feledjük, egyvalami közös a két ügyben: mindkettőhöz köze volt Gheorghe Sebastian Cucoş ezredesnek, a román csendőrség volt első helyettesének, a hazai focihuligánok és a román szélsőjobboldal régi ismerősének, aki a jelek szerint nagyon jól tudja, mit kell tenni, ha valahol, valakik elégedetlenek. A módszer lényegében mindig ugyanaz. Már csak ezért is érdemes figyelemmel követni az augusztus 10-i tüntetéssel kapcsolatos fejleményeket: hátha közelebb kerülünk az úzvölgyi katonatemető körüli botrány megértéséhez is.”