Akkor hát ismét a Lánchídról

„Akkor hát ismét a Lánchídról, mert csak nem hajlandóak tudomásul venni egyesek, hogy 32 év után, benne 9 év tétlenséget követően mi újítjuk fel a hidat. A BKK igazgatósága körülbelül 10 napja, a jogszabályi határidőket betartva, alapos mérnöki és jogi előkészítés után elfogadta a Lánchíd felújítására vonatkozó közbeszerzés kiírását. A kiírás azt hivatott szolgálni, hogy lehetőséget adjon a legnagyobb mértékű átlátható versenyre, minél több alkalmas kivitelező pályázására.

A közbeszerzés a hatályos szabályok szerint akkor tud megjelenni, ha azt egy kormányzati szerv, a Közbeszerzési Hatóság is jóváhagyja. A kormányzati hatóság azonban az igazi versenyt szolgáló 10 éves (120 hónapos) referenciaidőszakot soknak tartotta, előírta annak 8 évre (96 hónapra) való csökkentését. Miért van ennek jelentősége? Mert hát az elmúlt 8 évben egyetlen hidat sem újítottak fel Budapesten, vagyis a hatóság döntése szerint egyetlen korábbi budapesti hídfelújítás sem számíthat bele a referenciák körébe. Ez a korlátozás tehát alkalmas lehet arra, hogy szűkítse a közbeszerzésen indulók körét. A döntéssel nem értünk egyet, az eredeti kiírást jogilag is megalapozottnak tartjuk. Mégis, a hatályos szabályok és a Lánchíd felújításának sürgető szüksége nem ad más lehetőséget, mint a kormányzati hatóság előírásának beépítését a kiírásba. Ezt a BKK igazgatósága haladéktalanul megteszi, a Lánchíd felújítását tehát ez nem hátráltatja. Tegyük hozzá: a politikai viszonyok ismeretében az lett volna a nagyobb meglepetés, ha a kormányzati hatóság jóváhagyta volna a kiírást.

Azzal azonban nem számoltunk, hogy a kormány fél év alatt is képtelen az ígéretének betartására. Hiszen a kormány februárban(!) megígérte ugyan, de még mindig nem jelent meg a kormányhatározat a Lánchídra szánt állami forrásról. Eddig nehezen érthető volt, hogy a jogszabályalkotásban oly kreatív kormány, amely 9 év tétlenkedése ellenére egész kis kampányt volt képes építeni a Lánchíd ügyére, miért képtelen meghozni egy nem túl bonyolult kormányhatározatot?

Talán a magyarázat éppen a Közbeszerzési Hatóság versenykorlátozó döntése adja. Lehetnek ugyanis, akik ebből a két tényből, hogy tudniillik a közbeszerzési hatóság szűkíti a verseny lehetőségét, a kormány pedig fél éve szerencsétlenkedik egy határozat kiadásával, azt a következtetést vonják le, hogy egyeseknek a Lánchíd felújításánál fontosabbak a Lánchíd felújítói. Vagyis hogy melyik cég kapja a megbízást. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a magyar építőipar jó nagy része az elmúlt években a kormánytól nem túl távoli emberek, köztük kötélbarátok és szotyipartnerek kezében összpontosul, ebből máris kijöhet egy jó kis összeesküvés-elmélet.

Én nem hiszek – vagy inkább: nem akarok hinni – az összeesküvés-elméletekben. Abban hiszek, hogy a Lánchíd nemzeti kincs, felújítása nemzeti érdek, ennek jegyében tesszük a dolgunkat. Sok különbség van az előző és a mostani városvezetés között, az például, hogy ők nem újították fel a Lánchidat, mi pedig felújítjuk.”