A nyafogásról

Érdemes meghallgatni mindenki véleményét, helye van a politikában is a párbeszédnek, érdemes odafigyelni Székesfehérvár polgármesterének gondolataira is. Azért is, mert érződik, adott értékek képviselete, megelőzi azt is, hogy építő kritika nélkül, gondolkodás nélkül bólogasson az ember olyan magasabb szintű, akár pártpolitika színtéren meghozott döntésekre, amelyek kérdőjelesek lehetnek. Kiállás adott elvek mellett, elsődlegesen értékek mellett következetesen, mint inkább elsődlegesen politikai szekeret tolni. Az viszont sajnálatos, hogy a mandi Szfvár polgármester gondolatsorozatának nem az egészét mutatja be, kihagyva a III. rész bemutatását. Pedig az lenne a teljes valóság bemutatása, ha a teljes gondolatsor bemutatásra kerülhetne, ha nem hagynánk ki semmit, ahogyan nem hagyta ki Cser-Palkovics A. sem adott gondolatait, mert értéknek tartotta, fontosnak annak megosztását, mert valóban, a politikai életben az építő kritikáknak, önkritikának is helye van, amit nem helyettesíthet sem hallgatás, elfedés vagy éppen propaganda.

"A polgármester jegyzetei: I. rész Dr. Cser-Palkovics András 2020. július 29., Bevezető "A politikusé nem rossz foglalkozás: amennyiben jól csinálod a munkád, sokáig űzheted, amikor pedig véget ért a karriered, még mindig írhatsz egy könyvet." - szól Ronald Reagan sziporkája. Valóban, ha a könyvesboltok polcain böngészünk, temérdek emlékiratot, közszereplői vallomást, visszaemlékezést (erre azért még nem készülök :) és életvezetési tanácsot találunk, de a műfajok között van egy különösen kínos és fájdalmas: a "mi lett volna, ha?" könyvek. Persze, a politikus hivatásának jellegéből adódik, hogy karrierje alatt vagy a titoktartás kötelessége, vagy egyszerűen számos kötelességei akadályozzák meg abban, hogy gondolatait bővebben kifejtse, esetleg vitát kezdeményezzen róluk. Különösen igaz ez 2020-ban, amikor a választási kampányokat mémekben vívják, az üzenetek pedig egyre banálisabbak, hiszen a polgárokra ömlő lehengerlő mennyiségű információval kell versenyt futni nap mint nap, és ebben a versenyben kell lekötni, meggyőzni őket, a legösszetettebb kérdésekről is pár mondatban kell véleményt formálni. E jelenség alól a polgármesteri munka, a várospolitika sem kivétel: a polgármesteri feladatok is csak ritkán engedik meg, hogy tegyek egy lépést hátra és néhány nyugalmi pillanatban papírra vessek olyan gondolatokat, melyekre a megszokott ritmus mellett nincs idő. Most azonban adódott néhány "kegyelmi nap", amikor nem csupán leírhatom az elmúlt tíz polgármesteri évem tanulságait, a jelen vitáival kapcsolatos véleményemet, de szemlére, vitára is bocsáthatom azokat, ráadásul, a fehérvári polgárok akaratából lehetőségem van cselekvésbe is fordítani ezeket a tanulságokat és gondolatokat, vagyis feltehetem a kérdést: "mi lenne, ha?" A következő néhány napban témáról-témára haladva szeretnék a megszokottnál sokkal bővebb, "naplószerű" beszámolókat és egyébként ritkán vagy sosem tárgyalt ügyeket Önök elé tárni. A témakör természetesen az önkormányzatiság világa egy nagyvárosi polgármester szemszögéből. Szívesen fogadom a véleményüket, hozzászólásaikat és kritikájukat, de kérem tartsák szem előtt: ez semmiképpen sem polgármesteri program vagy politikai kiáltvány, hanem sokkal inkább vitairat, melyről abban a kényelemben beszélgethetünk, amit a műfaj elméleti síkja garantál. Azt viszont megígérem Önöknek, hogy a tanulságok nem vesznek kárba, ha nem is azonnal, ha nem is egzakt módon, de alkotóelemei lesznek a Székesfehérvárt irányító, működtető "gépezetnek". Mindig vallva, hogy egy város irányítása csapatmunka. Kezdjük tehát egy alaptémával, az önkormányzatisággal. I. Az önkormányzatiságról: A helyi kérdéseket helyben kell megoldani! Számtalanszor bizonyítást nyert már ez az alapvetés, amely az önkormányzatiság sarokköve. Minden közéleti szereplőnek el kell döntenie, hogy szükséges rosszként tekint az önkormányzatokra, vagy olyan entitásként, mely a helyi demokrácia megtestesülése és cselekvőképes partner, a közösség vezetésének egyik legfontosabb eszköze. Én az utóbbiban hiszek, és meggyőződésem, hogy polgármester kollégáim többsége is így van ezzel. Nincs akkorára duzzasztott államigazgatás, hatóság és nincs olyan stabil helyettesítő formátum, mely az önkormányzatokat pótolni tudná. Két okból sincs: az egyik, hogy a választóknak joguk van eldönteni, hogy közvetlen környezetük, lakóhelyük, az otthonuk milyen irányba fejlődjön, jogosan várják el, hogy településüket olyan - általuk választott - vezetők irányítsák, akik maguk is otthonnak hívják azt. A másik, hogy az önkormányzatoknál van jelen az a részleteket ismerő tudás és lokálpatrióta akarat, mely a helyi ügyek eldöntéséhez és végrehajtásához szükséges. Végrehajtásához, tehát az önkormányzatoknak cselekvőképesnek kell lenniük, ez pedig a saját hivatal és intézményrendszer mellett saját forrásokat és költségvetést feltételez. A modern értelemben vett önkormányzatiságnak Magyarországon messze nincsenek akkora hagyományai, mint az idősebb, nyugati demokráciákban, részben ez az oka annak is, hogy a rendszerváltás óta kormányonként változik, hogy - a tanácsrendszert követően - milyen hatáskörök, feladatok, források tartoznak az önkormányzatokhoz. Érdemes visszatekinteni a 2010 előtti érára: az önkormányzatokhoz valóban jóval több feladatot rendelt a központi közigazgatás, egy megyei jogú város polgármestere már-már "kiskirály" lehetett saját városában, a képviselőtest autonómiával bírt az oktatási ügyektől a városüzemeltetésen át a tűzoltóságig bezárólag rengeteg terület felett, már ha ki tudta a számláit fizetni. A nagyfokú függetlenséghez, a jelentős számú feladatokhoz ugyanis nem társultak elégséges források (!). Az önkormányzatok többségének ezért működési célú hiteleket kellett felvennie, vagyis nemhogy fejleszteni nem tudott, a kötelező feladatait sem tudta ellátni jelentős eladósodás nélkül. Ez a gyakorlat az állam - és akkori vezetői - számára több szempontból is előnyös volt: az önkormányzatok számára odasózott feladatokat kihúzhatta saját felelősségei és így költségvetésének sorai közül, az egészet pedig leboríthatta az önkormányzati autonómia erősítésének a mázával. Ez az évtized végére ahhoz vezetett, hogy még erős gazdasági háttérrel rendelkező városok is brutális - Székesfehérvár esetében 18,5 milliárd forintnyi - adósságot halmoztak fel, felelősségi területeik közül több katasztrofális helyzetben volt, fejlesztésekre pedig elvétve jutott pénz, sok esetben ráadásul nem is arra, amire a település szíve szerint fordította volna. 2010-ben, a második Orbán-kormány joggal indította el tehát az önkormányzati szektor teljes újraértékelését, azonban mint minden áttervezés, ez is visszaállította a magyar önkormányzatiság óráját, vagyis az intézményrendszer, a működések és általában az önkormányzatok szerepének meghatározásával kellett újrakezdeni. Természetes, hogy filozófiai, politológiai és jogi viták sokasága előz meg, kísér, követ egy ilyen átalakítást, azt azonban érdemes tudatosítani: az elméleti diskurzus pont nem érdekli a polgárok többségét. Ők feladatokat, problémákat látnak a környezetükben, amiket meg kell oldani, lényegtelen, hogy az az önkormányzat, a járási hivatal vagy a kormány hatáskörébe tartozik jogilag. Az azonban már lényeges, hogy a polgárok elsöprő többsége számára a kormány elérhetetlen távolságban van, a járási vagy kormányhivatalok elsősorban az személyes okmányok intézésének helyei, az egyedüli elérhető, hatalmat megtestesítő "problémamegoldó" az önkormányzat, az önkormányzati képviselő és a polgármester. Magyarul bármennyit lehet vitatkozni önkormányzati szerepen, finanszírozáson, autonómián és feladatokon, a polgárok rég eldöntötték ezt a kérdést: amit a településükön érzékelnek problémaként, az szerintük az önkormányzat feladata. Szerencsés esetben az önkormányzat hatáskörében van a gond és a polgármester vagy a képviselő dönteni tud és meg tudja azt oldani. Amennyiben nem, a polgármesternek akkor is kötelessége közvetíteni a polgárai akaratát más szervezetek felé, de az önkormányzat szerepe - legalább közvetítőként - ekkor is kijelölésre került a demokrácia alfája és omegája, a polgár által. Ráadásul a helyben ügyet intéző szereplők közül közvetlenül az emberektől származó legitimitása csak az önkormányzati vezetőknek van. A demokráciát és az államot tehát egy cselekvőképes önkormányzati rendszer csak erősíteni tudja. Az erős állam elképzelést álláspontom szerint nem gyengíti, hanem kifejezetten szolgálja az erős önkormányzatiság. A települési élet megszervezésének legjobb terepe ugyanis az önkormányzat. A helyi ügyeknek helyben kell eldőlnie. Nem államigazgatási szerveknél, nem hatóságoknál, hanem az önkormányzatiságon belül. Meggyőződésem, hogy ez demokratikus, ez hatékony, és ez felel meg a keresztény szubszidiaritás elvének."

"A polgármester jegyzetei: II. rész Dr. Cser-Palkovics András 2020. július 31., II. A polgármester hivatásáról A legősibb városállamok óta egyértelmű az igény arra, hogy egy személy vagy egy testület igazgassa a helyi társadalmat, működtesse a közösséget és polgárok által szabott irányba vigye a város közös ügyeit. Nem volt másképp ez a szabad királyi városok esetében, és a helyi vezetésre való igény továbbra is erős, sőt, a technológia fejlődésével, a feladatok és szakterületek diverzifikációjával csak erősödik. A polgármesteri feladatkör bizonyos tekintetben a legkomplexebb az összes politikai pozíció közül. Egyszerre "házmestere" a város utcáinak és annak "köztársasági elnökeként" képviseli a települését. "Néptribunus", akihez bármikor oda lehet menni az utcán, és "miniszterelnök", aki városi végrehajtó hatalom feje. Hosszan sorolhatnám még a feladatköröket, egyszerűbb azonban azt elmondani, hogy a polgármesteri szerepkörbe mi nem tartozik bele: a pártpolitika. Főleg az országos pártpolitika. Rólam mindenki tudja, hogy 30 éve a Fidesz tagja vagyok, talán még egy kicsit politikai közösségünk alakítója is lehettem. Amikor azonban - immáron harmadjára - letettem az eskümet, a városom szolgálatára tettem fogadalmat, nem pedig politikai pártok képviseletére. Nem véletlen, hogy minden párttisztségemet letettem, az összeférhetetlenség kimondása után pedig a városom helyben történő szolgálatát választottam. Hitvallásom szerint a polgármester küldetése, kötelessége nem pártpolitikai, hanem közszolgálati. A kátyú nem konzervatív vagy liberális, nem ideológia kérdés azt megcsinálni. Protokolláris szerepében a polgármester a városát, annak minden polgárát képviseli, nem csak a politikai pártjával szimpatizálókat. Régen rossz, ha a fideszes polgármesterhez nem léphet oda az utcán a DK-s, MSZP-s, momentumos szavazó, ha bármilyen gondja-baja van amire a polgármesterétől várja a megoldást. A közgyűlésben a stratégiája, döntései és javaslatai mellett kell érvelnie és helyt állnia, mint a városi végrehajtó hatalom feje, nem pedig politikai csatatérként kell használnia azt. Ennek kapcsán mostanában sajnos érzek egy óriási szereptévesztést néhány kollégámnál és a magyar közbeszédben is. 2019 óta elsődleges az az ellenzéki attitűd, miszerint a polgármesteri szerepkör egy eszköz, egy dobbantó az országos politikába történő belépéshez. Ez a hozzáállás aláássa nemcsak a városvezető hitelességét, hanem a napi polgármesteri feladatvégzést is. A lokálisból országosba küldött politikusnak van tisztsége: országgyűlési képviselőnek hívják, szép hivatás, de nem véletlenül összeférhetetlen immár a két poszt. Egyrészt egy fenékkel két lovat nem lehet megülni - tapasztalatból mondom, magam is voltam ebben a helyzetben 2010 és 2014 között képviselő-polgármesterként - másrészt az országgyűlési képviselőnek a körzete mellett kötelessége foglalkozni országos ügyekkel is, a polgármester számára viszont - ha jól végzi a munkáját - a nap 24 órája is kevés ahhoz, hogy egy megyei jogú város minden ügyét rendezni tudja, nemhogy országos kérdésekre koncentráljon. A legrosszabb, ha a polgármester a saját figyelme mellett a városát is politikai ambícióinak szolgálatába állítja. Talán naiv gondolat, de szerintem a polgármester elsősorban szolga, a városának és a polgároknak a szolgája, és tudnia kell félretenni még a politikai meggyőződését is, nemhogy ambícióit, amennyiben a városát jól akarja szolgálni. Az érme másik oldala, ha az országos politika ehhez asszisztál és lokális kérdéseket "felemel" országos szintre. Állatorvosi lóként a budapesti nagykörút bicikliútjának kérdése jut eszembe. Elnézést, de Budapesten kívül kit érint, vagy akár érdekel a nagykörúti bicikliút körüli polémia? Hetek óta rendszeres téma az önkormányzatok - amúgy sem túl széles spektrumú - sajtójában a kérdés, kétlem, hogy ez önmagában indokolt lenne. Országos politikai csata lett egy lokális forgalomszervezési kérdésből, ez pedig nem csak a helyi ügy, hanem az önkormányzatiság ügyét veti vissza jelentősen. A budapestiek nyugodtan vitatkozzanak a nagykörúton, mi fehérváriak meg a Várkörúton, de helyben, mert helyi ügyek és nem országos pártpolitikai kérdések. Ha a polgármester nem törekszik tudatosan arra, hogy a városüzemeltetési és fejlesztési ügyek a politikai törésvonalakon kívül maradjanak, akkor küldetésének egyik legfontosabb elemében vall kudarcot és magával rántja a városi ügyeket is a politika mocsarába. A polgármester tehát az én megítélésem szerint akkor cselekszik jól, ha munkája és kommunikációja során élesen elválasztja polgármesteri kötelességeit és a nagypolitikát, még akkor is, ha egyébként kényelmesebb vagy kommunikációs célok végett kézenfekvő országos hírverést csapni helyi ügyeknek. A polgármesteri munka, ha akarom kegyelmi feladatkör a modern politikai mezőben. Esély ugyanis arra, hogy ne a szekértáborok logikájában és ne csak a sajátjaihoz szólhasson az ember, hanem pártállástól függetlenül szólíthassa meg az adott településen élő városi polgárokat."

A polgármester jegyzetei III. rész Dr. Cser-Palkovics András, 2020. augusztus 2. III. Az önkormányzat és a kormány viszonyáról Érdekes jelenségre lettem figyelmes idén kora tavasszal, a helyi iparűzési adóval kapcsolatos viták során. Rengeteg meglepődött kommentet és üzenetet kaptam annak kapcsán, hogy "ki mertem állni" az iparűzési adó eltörlésének terve ellen. Bár jól estek ezek az üzenetek, el is gondolkodtattak: tényleg ennyire rendkívüli, hogy egy polgármester teszi a dolgát, és ellentmond a pártja által adott kormány egyik tanácsadójának? (A javaslat egyébként az önkormányzatok világát nem ismerő és ki kell mondjam: ahhoz egyáltalán nem is értő Versenyképességi Tanácstól érkezett.) Szerintem nem kellene, hogy ez "esemény" legyen. Számomra természetes dolog, hogy polgármesterként a városomat képviselem minden ügyben, akár a hozzám közel álló kormányzattal szemben is. (Mielőtt megkérdeznék: nem, egyetlen kormányzati szereplőtől sem kaptam negatív visszajelzést a véleményemmel vagy a kiállásommal kapcsolatban.) Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a tavaszi vita ki sem alakult volna, amennyiben a kormányzatban és főként a kormány tanácsadói között több olyan szereplő van, aki mélységi tudással rendelkezik az önkormányzati szektorról. Az összes országos politikai szereplő részéről tapasztalok egyfajta bizalmatlanságot, bizonytalanságot, amikor a polgármesteri, önkormányzati ügyekről van szó. Valahol megértem ezt, hiszen 2010-ben a legtöbb önkormányzat egy feneketlen pénznyelő problémahalmaz volt, teljesítetlen - és teljesíthetetlen - feladatokkal, adósságokkal és legtöbbször elavult hivatali bürokráciával. Azonban szeretném jelenteni: felnőttünk. Azok az önkormányzatok, akik jól éltek a 2014-15-ös adósságkonszolidáció adta óriási könnyebbséggel, hatékony projektekkel csatlakoztak be a fejlesztési programokba és a hatásköreik módosításához jól alkalmazkodtak, partneri viszonyt kialakítva az új közigazgatási szereplőkkel, nos, nekik nincs mitől félniük. Felnőttünk, és a koronavírus-járvány alatt meg is mérettünk. A miniszterelnök és a kormány kiváló lehetőséget adott annak bizonyítására, hogy cselekvőképesek-e, határozottak-e, stabilak-e az önkormányzatok. Úgy vélem, hogy a legtöbb esetben bizonyított is a magyar önkormányzati szektor. Aki nem, aki korábban sem élt hatékonyan az állam adta lehetőségekkel, aki elherdálta az adósságkonszolidáció utáni kincset érő nullszaldót, azokat majd megbüntetik a polgárok, vagy már meg is büntették. Nem az állam feladata bábáskodni az önkormányzatok felett. Egy triviális példa: rendszeresen felhív a Magyar Államkincstár - mely persze nem hobbiból teszi ezt, hanem kénytelen eleget tenni a jogszabályi elvárásoknak - és beolvastatja a személyi adataimat, igazolványszámomat, stb. stb. annak érdekében, hogy megtudják: adott társulás tranzakciói tényleg a polgármester beleegyezésével történnek-e, hátha a 3 helyen történő aláírás, digitális és papíralapú iktatások, igazoló e-mailek meg a többi adminisztrációs kötelezettség nem lenne elég így 2020-ban. Azt hiszem a fiam erre mondja azt: LoL. Az adminisztrációs trivialitásoktól a nagyprojektek lebonyolításáig terjed azon területek sora, ahol az uniós, államigazgatási, és általában a bürokrácia nemhogy könnyíti, hanem nehezíti az önkormányzatok munkáját. Olyan feladatok is elcsúszhatnak akár évekre így, melyekről megállapodás van a kormány és az önkormányzat között. A megoldást alapvetően egy hivatalos egyeztető fórum létrehozásában látom, ahol a polgármesterek rendszeresen megoszthatják álláspontjukat, véleményüket a kormányzattal, annak is legfelső szintjeivel, a közigazgatási szereplők számára pedig ugyanezt javaslom, szakterületek szerint, vezetői szinteken. Amennyiben a kormány partnerként tekint az önkormányzatokra, részletesen megismerhetjük egymás szempontjait és az állami szervezetek és hatóságok segítőkészen, de nem dadusként viselkednek, sokkal gördülékenyebb lesz az együttműködés a két szféra között. A feladat és felelősségmegosztások mára nagyjából tisztázódtak, ideje egy nyugalmi időszaknak, amikor nem strukturális váltásokról, szabályozási kérdésekről, hanem a rendszer finomhangolásáról beszélünk és azt kivitelezzük."