„Nyilván nem állok ott minden morális indokból elkövetett felmondás mögött, nem tudom megítélni mindegyiket, de pont amikor az Indexesek felálltak volt bennem egy kis rossz érzés, hogy félreértheti ezt a magyar nyilvánosság, és rossz irányba mutató precedenst is teremthet a Távozó Indexesek kőkemény lépése.
Nem tudom ez történik-e, és senki jó szándékát sem akarom kétségbe vonni, de szerintem érdemes arról is beszélni, hogy még egy borzasztó nehéz helyzetben is van felelőssége a hatalommal rendelkezőknek és a hatalommal a közösség által felruházottaknak, még akkor is ha a hatalmuk a buldózer megállítására nem is elég..
A hétvégén felállt Szigliget vezetése, akik nem mondták el, de sejtették, hogy nem tudtak már mit tenni az oligarchák helyi nyomulása ellen. Illetve a Nemzeti Színházat és még sok "nemzeti" intézményt vezető Vidnyánszky Attila az Színművészeti élére való kinevezése után mondtak fel, az intézmény híres tanárai.
Nem tudom pontosan milyen nyomás vezetett ezekhez a morális gesztorokhoz, de egy különbséget mégis érzek. Az Indexesek úgy ugrottak, hogy volt bennük szándék az intézmények és a hagyományok tovább vitelére, a láng, a fáklya továbbvitelére, ami nekem a másik két esetben kérdéses.
Szerintem akkor is értékelhető egy felállás egy morálisan nehéz helyzetben, ha az tényleg a semmibe vezet, szándék nélkül, de sokkal inkább értékelhető, ha nincs hátrahagyva senki, vagy minél kevesebb dolog, és valami új felé mutat egy ilyen gesztus.