Minden reggel remélem, hogy ez csak egy rossz álom

„Féltem a hazánkat! Kicsit se vagyok vészmadár és mindig adok esélyt, de most: féltem a hazánkat! Mérges vagyok a Fideszre, hogy annyira felbőszítették az embereket, hogy ők inkább leszavaztak erre az őrületre, de nagyon féltem a hazánkat!

Értem a Tisza-szavazó barátaimat, én is szavaztam volna másra, de erre nem, mert: féltem a hazánkat! Lehetne persze nevetni, de ahhoz nem kéne ilyen húsbamarkoló legyen a valóság: féltem a hazánkat! Anyukám 84 éves barátnője levelet írt Magyar Péternek és belépett a Fideszbe, mert félti a hazánkat.

Hiszem közben és látom, hogy sok jóindulatú ember áll a Tisza mellé, vállalja a miniszterséget, mert reménykednek, hogy a vezetőjük irányítható. Én kicsit se reménykedem.

Bízom Vitézyben, Hegedüs Zsoltban, Gajdos Lászlóban, Velkey Györgyben, sőt még Bódis Krisztában is, de ott visszhangzik Kriszta mondata a fülemben, hogy jár-e Magyar pszichológushoz, »Nem eleget«.

A tegnapi Karmelita élőzés, a meghallgatások, üvöltözések, Sulyok alázása, az ÁSZ-elnök vegzálása csak azért, mert Varga Judit párja. A sok-sok élethazugság, manír – fáj. Akkor is, ha a Fidesz megérdemelte a bukást, mert: féltem a hazánkat!  Azt mondja egy barátom, hogy a tiszásoknak igazuk volt, nekünk igazunk lesz. Féltem a hazánkat!

Persze ott vagyunk mi civilek, gyengén, mert szétvert minket a kommunizmus, aztán a multikulti, sose tudtuk mennyire fontos, hogy legyünk egymásnak. Nem használok nagy szavakat, történelmi párhuzamokat, mert mindegyik elhasznált, de higgyétek el tényleg és nagyon féltem a hazánkat!”

Nyitókép: Facebook