A meggyilkolt költők éjszakája

„Noha sokan még ma is az orosz álom egyik megvalósítóját látják benne, és népszerűsége sem csökken, az tagadhatatlan, hogy Joszip Visszarionovics Sztálin a kom­munista totalitárius állam fejeként bőven követett el emberiség elleni bűnöket. Paranoid terrorjának célpontjai közé tartozott a zsidóság is. Ennek egyik leghírhedtebb esete jiddis értelmiségek kivégzése az 1952. augusztus 12-ről 13-ra virradó hajnalban.

Moszkva, 1952. augusztus 12., éjjel. A hírhedt Lubjanka börtön pincéjében a hóhér ezen az éjszakán keményen dolgozott. Sztálin parancsára 13 prominens zsidó származású író, költő, zenész, színész és más művész kivégzése zajlott, melynek az utókor a meggyilkolt költők éjszakája nevet adta. Ugyanezen az éjszakán a Sztálin autógyár tíz szintén zsidó»szabotőr mérnökét« is kivégezték.

Ugyanis a jiddis kultúra nem tűnt el, ahogy azt Leninhez hasonlóan Sztálin is remélte. Álljon itt azon áldozatok neve, akik nem élték meg a Lubjankában augusztus 13-a reggelét: Perec Markis, David Bergelszon, Iszaak Fefer, Lejb Kvitko, David Gofstejn, Venyiamin Zuszkin, Szolomon Lozovszkij, Borisz Simeliovics, Leon Talmi, Ilja Vatyenberg, Csajka Osztrovszkaja, Emilija Tyeumin és Szolomon Bregman.

De vajon honnan eredt Sztálin antiszemitizmusa? Miért gyűlölte a zsidóságot, miközben elévülhetetlen és elvitathatatlan érdemeket szerzett annak a nácizmusnak a legyőzésében, amely szisztematikusan akart népeket kiirtani a származásuk miatt? Hiszen 1931-ben még így beszélt az antiszemitizmusról a generalisszimusz.

»Az antiszemitizmus a faji sovinizmus legszélsőségesebb formája, a kannibalizmus csökevénye. Az antiszemitizmus veszélyes a munkásokra, téves ösvény, amely letéríti őket a helyes útról és a dzsungelbe vezeti ő­ket. Az antiszemitizmus a Szovjetunióban a törvény teljes szigorával büntethető, mint a szovjet rendszerrel szemben mélyen ellenséges jelenség« – mondta többek között Sztálin, aki ekkor bejelentette, az antiszemitákra a Szovjetunióban halálbüntetés vár.”