Ugyanis a jiddis kultúra nem tűnt el, ahogy azt Leninhez hasonlóan Sztálin is remélte. Álljon itt azon áldozatok neve, akik nem élték meg a Lubjankában augusztus 13-a reggelét: Perec Markis, David Bergelszon, Iszaak Fefer, Lejb Kvitko, David Gofstejn, Venyiamin Zuszkin, Szolomon Lozovszkij, Borisz Simeliovics, Leon Talmi, Ilja Vatyenberg, Csajka Osztrovszkaja, Emilija Tyeumin és Szolomon Bregman.
De vajon honnan eredt Sztálin antiszemitizmusa? Miért gyűlölte a zsidóságot, miközben elévülhetetlen és elvitathatatlan érdemeket szerzett annak a nácizmusnak a legyőzésében, amely szisztematikusan akart népeket kiirtani a származásuk miatt? Hiszen 1931-ben még így beszélt az antiszemitizmusról a generalisszimusz.
»Az antiszemitizmus a faji sovinizmus legszélsőségesebb formája, a kannibalizmus csökevénye. Az antiszemitizmus veszélyes a munkásokra, téves ösvény, amely letéríti őket a helyes útról és a dzsungelbe vezeti őket. Az antiszemitizmus a Szovjetunióban a törvény teljes szigorával büntethető, mint a szovjet rendszerrel szemben mélyen ellenséges jelenség« – mondta többek között Sztálin, aki ekkor bejelentette, az antiszemitákra a Szovjetunióban halálbüntetés vár.”