„Augusztus elsején Berlinben, a Brandenburgi kapunál gyülekeztek több tízezren, de azóta is folytatódnak a demonstrációk, nemcsak Berlinben, hanem számos európai városban. Az elsősorban baloldali és liberális körök által szervezett tüntetéseken azt skandálják, hogy a kormány a járvány elleni intézkedéseivel az emberek alapvető jogait korlátozza, többek között éppen a gyülekezési jogot és a többit. Jelszavaik között szerepel, hogy »Elloptátok a szabadságunkat«, de számomra különösen megdöbbentő volt egy tábla vagy molinó, amelyen az állt: »Die Verteidigung ist meine Entscheidung«, vagyis: a védekezés saját döntésem.
Ezek szerint a mai, önmagából kifordult, XXI. századi liberalizmus már abból indul ki, hogy egyéni döntés kérdése, hogy valaki betartja-e a járvány elleni védekezés szükséges szabályait, avagy sem. És ez az a pillanat, amikor a liberalizmus ön- és közveszélyessé válik, mert az egyén szabadságát minden és mindenki fölé emeli. A liberalizmus a klasszikus időszakában az államhatalommal, a valóban önkényes abszolút monarchiával szemben próbálta megvédeni az egyén jogait. Arra törekedett, hogy a jog, a törvénykezés vagy az állami erőszakszervezetek önkényesen ne avatkozhassanak be az állampolgárok személyes szférájába, ne korlátozhassák azt a fajta szabadságát, amellyel mások szabadságát nem korlátozza.
Isaiah Berlin filozófus óta tudjuk azt is, hogy a szabadságnak kétféle vonulata van. Az egyik a negatív szabadság, vagyis az, hogy az egyén megvédi magát valamitől, külső beavatkozásoktól, amelyek a szabadságát korlátozni akarják, vagyis az önkénnyel, az erőszakkal, az intim szférájába való beavatkozással stb. szemben. A másik a pozitív szabadság, a szabadság valamire, vagyis arra, hogy valamit megtegyünk, kezdeményezzünk, részt vegyünk eseményekben, alakítsuk a körülöttünk lévő világot. De mind a negatív, mind a pozitív szabadságjogok esetében alapszabály maradt, hogy az egyén szabadsága addig terjed, amíg az a mások szabadságát nem korlátozza. És ez igaz az élethez, az egészséges élethez való jogra is.”