Rákosi, a zsidógyűlölő

„Rákosi nemcsak a Nyilaskeresztes Párt és a kisebb nemzetiszocialista pártok szavazóit, hanem a MÉP antiszemita, és a szociális reformok iránt elkötelezett választóit is a kommunisták potenciális bázisának tartotta.

Fel lehet tenni a kérdést: érzékelte-e Rákosi a »népi antiszemitizmust«, a tömegek körében tovább élő zsidógyűlöletet? A válasz azért nehéz, mert az MKP vezetése »ideológiai csőlátásban« szenvedett, a »nép« fogalmát tetszése szerint értelmezte és manipulálta. A kommunisták a »dolgozó néppel« azonosultak, ezért annak előítéleteit megbocsátható fogyatékosságnak, legföljebb kisebb hibának tartották.

»A kommunisták a legélesebben elítélik az antiszemitizmus minden megnyilvánulását. De mert a népmozgalmak kapcsán voltak antiszemita kilengések is, nem vagyunk hajlandók elítélni magát a népmozgalmat« – írta Révai József Ködösítés című vezércikkében, a Szabad Nép 1946. március 31-i számában. Rákosi és társai meggyőződéses antifasiszták voltak, ezért elképzelhetetlennek tartották, politikai alapon visszautasították, hogy bárki antiszemitizmussal gyanúsítsa őket. Mivel a legfelső vezetés tagjai kivétel nélkül zsidó származásúak voltak, igyekeztek »részrehajlás mentesen« és »elfogulatlanul« viszonyulni a »zsidókérdéshez«.

Ez 1945-ben azt jelentette, hogy a magyar állam elszabotálta a holokauszt túlélőinek anyagi kárpótlását. Nem részesítette segélyben a hazatérőket, és a »karitatív munkát« a Magyarországon működő amerikai zsidó segélyszervezetre, a Joint-ra hagyta.”