A szabadkőműves mozgalomnak körülbelül 7500 tagja volt, ezek túlnyomó része, beleértve a felső vezetést is, magyar nacionalistaként gondolkodott. Szabadkőművesekből állt a református egyház felső vezetésének jelentős része is, élén Ravasz László püspökkel, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főfelügyelője a keresztény kurzust megalapozó Friedrich István volt, a kolozsvári Unió Páholy vezetője, Apáthy István zoológus a magyar turanizmus és fajegészségtan lelkes hívének számított.
Amennyiben a kedves olvasó azt hiszi, hogy ezek kiragadott példák, szívesen vállalkozom arra, hogy minden egyes baloldali kommunista szabadkőműves nevére három konzervatív szabadkőművessel feleljek. Vagy másképp közelítve a kérdést: arra is fogadni merek, hogy legalább annyi erkölcseiben bukott vagy III/III-as múlttal rendelkező fideszes politikust meg tudok nevezni, mint ahány baloldali nemzetvesztőnek bélyegezhető szabadkőművest az engem támadó pártmunkások ismernek. Induljon a verseny?
Köszönet jár Hatos Pálnak, mert felhívta a figyelmet arra, hogy könyvében hivatkozott Raffay munkájára – csak éppen nem azokra, amely a szabadkőműves összeesküvéseket tárgyalja. Ezeket Hatos udvariasan meg sem említi, ellenben leszögezi, hogy a szabadkőműves összeesküvésről hangoztatott vádak természetesen alaptalanok, mivel a magyar szabadkőművesek zöme éppenséggel a magyar szupremácia kiteljesedését remélte a háborútól.”