Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A tények szigorú határokat szabnak a különféle narratíváknak és interpretációknak.
„Érdeklődéssel olvastam a Szakács Árpád által kreált összeesküvés-elméletet cáfoló írásomra adott reflexiókat. Az olvasók számára jó hírem van: a tudomány szabályai nem demokratikusak. Teljesen mindegy, hogy egy állítást hányan visszhangoznak, mennyi közpénzt költenek rá, ettől nem lesz valósabb. Egyetlen dolog számít: a tényekkel való bizonyíthatóság. Második örömhírem az, hogy a tudomány szabályai ebből következően liberálisnak sem nevezhetők. A történelmi tények és a logikus érvelés rendkívül szigorú határokat szabnak a különféle narratíváknak és interpretációknak.
Kritikusaim sok mindent szememre hánytak, és abban kivétel nélkül egyetértettek, hogy Trianont szabadkőműves összeesküvés idézte elő. Ezzel kapcsolatos bizonyítékot azonban egyikük sem szolgáltatott, leszámítva azt a próbálkozásukat, amely szerint a Martinovics-páholy, illetve a Galilei Kör kommunistabarát aktivistái jellemezték volna a magyar szabadkőműves mozgalmat. Most ne ragadjuk le annál, hogy még ha igaz is lenne az állítás, akkor sem bizonyítaná azt, hogy a kommunisták fel akarták darabolni az országot (nem akarták). Az állítás tudományos szempontból pontosan annyira igaz, mintha Borkai Zsolt volt győri polgármester libidóját és erkölcseit feleltetnénk meg az átlag fideszes politikus libidójának és erkölcsének. Vagyis semennyire.
A szabadkőműves mozgalomnak körülbelül 7500 tagja volt, ezek túlnyomó része, beleértve a felső vezetést is, magyar nacionalistaként gondolkodott. Szabadkőművesekből állt a református egyház felső vezetésének jelentős része is, élén Ravasz László püspökkel, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főfelügyelője a keresztény kurzust megalapozó Friedrich István volt, a kolozsvári Unió Páholy vezetője, Apáthy István zoológus a magyar turanizmus és fajegészségtan lelkes hívének számított.
Amennyiben a kedves olvasó azt hiszi, hogy ezek kiragadott példák, szívesen vállalkozom arra, hogy minden egyes baloldali kommunista szabadkőműves nevére három konzervatív szabadkőművessel feleljek. Vagy másképp közelítve a kérdést: arra is fogadni merek, hogy legalább annyi erkölcseiben bukott vagy III/III-as múlttal rendelkező fideszes politikust meg tudok nevezni, mint ahány baloldali nemzetvesztőnek bélyegezhető szabadkőművest az engem támadó pártmunkások ismernek. Induljon a verseny?
Köszönet jár Hatos Pálnak, mert felhívta a figyelmet arra, hogy könyvében hivatkozott Raffay munkájára – csak éppen nem azokra, amely a szabadkőműves összeesküvéseket tárgyalja. Ezeket Hatos udvariasan meg sem említi, ellenben leszögezi, hogy a szabadkőműves összeesküvésről hangoztatott vádak természetesen alaptalanok, mivel a magyar szabadkőművesek zöme éppenséggel a magyar szupremácia kiteljesedését remélte a háborútól.”