Én épp azt tartom abszurdnak, ha bárki úgy tekint a színházra, mintha hitbizományba kapná, hogy aztán továbbörökítse a családjára. Interjú.
„Ha egy nem politikai okból kinevezett, hanem a színházat régóta vezető, szakmailag elismert igazgató mellett más is beadja a pályázatát az igazgatói címre, óhatatlanul lesznek, akik ezt ellenséges gesztusként értékelik. Érdekelte ez, amikor eldöntötte, beadja a pályázatát a Vígszínház vezetésére?
Nemhogy nem jutott eszembe, de soha nem is értettem ezt a hozzáállást. Egy pályázat lényege az, hogy megnyíljon a tér új gondolatok számára. Én épp azt tartom abszurdnak, ha bárki úgy tekint a színházra, mintha hitbizományba kapná, hogy aztán továbbörökítse a családjára. Nem is egészséges, ha egy színházra nem pályáznak. Nem merült fel bennem, hogy zavarban kéne lennem.
Sokan mondják, hogy felesleges manapság pályázni, úgyis le van futva előre az egész. Felmerült önben, hogy a politikának esetleg már megvan a döntése, akármit is ír bárki a pályázatába?
Nekem mint pályázónak az a dolgom, hogy írjak egy jó pályázatot. Jogos a felvetés persze, mi alapján születnek meg ezek a döntések, fű alatt vagy sem. Rálátásom sosem volt. Elhangzanak ígértek, aztán azt valami felülírja; sok csalódott emberről tudok, aki ennek áldozata lett. Ezek játszmák. Nem érdemes belebonyolódni. Az is felmerült bennem az elmúlt évtizedekben, hogy a felesleges körök megalázó lefutása helyett nem logikusabb-e meghívni embereket a pályázatokra. De ezúttal nem tettem fel ilyen típusú kérdéseket magamnak. Jellemző rám, hogy hosszasan hezitálok, de ha végül döntök, akkor abba beleállok.
Kapott bármilyen informális jelzést »fentről«, hogy mennyire esélyes a pályázata?
Nem lobbiztam. Ha ezt állítom, sokszor látom beszélgetés közben a tamáskodó tekinteteket, de tényleg nem. Jobb így a közérzetem. Ez akár még gőgnek is tűnhet, de azt gondoltam, hogy negyven év alatt megfordultam a szakma minden pontján, és ez a tény lehet érv mellettem. Most értem oda, hogy ne azon törjem a fejem, mi az én következő projektem, hanem azon, hogy másokat hogyan tudok helyzetbe hozni. Megvan bennem a kellő alázat: bár megmaradtak a magam tervei is filmről, tévéről és a többiről, de most vagy zárójelbe kerülnek, vagy a színház javára fordíthatóak lesznek.”
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Az új agrárminiszter szerint a gazdák nem várhatják el, hogy csak az állam támogatásával vészeljék át a káreseményeket.
Jelentős politikai győzelmet aratott Olaszország az Európa Tanács kisinyovi miniszteri ülésén, ahol a 46 tagállam elfogadta az Emberi Jogok Európai Egyezményének új értelmezését.
