Tíz éve hunyt el Molnár Tamás, az ellenforradalmár

2020. július 20. 09:04

A balliberális elit gyűlölte is őt, annak rendje és módja szerint. Ha máshonnan nem, innen lehet tudni, hogy jó ember volt. Tíz évvel ezelőtt hunyt el Molnár Tamás.

2020. július 20. 09:04
null
Pogrányi Lovas Miklós
Vendégszerző

„A jelenlegi európai folyamatok átmenetiek. Az egyesülés mögött nincs valódi érdek, túl sok tényező érdekelt abban, hogy Európa gyenge maradjon. (…) az európai egység nem kis részben retorikus marad, a helyi érdekek ezen keresztül érvényesülnek, s a periferikus hatalmaknak – amilyen Törökország vagy Izrael – nagy befolyásuk lesz az európai ügyekben. (…) az ideológiaként vállalt szekularizáció tartalmatlan. A szekularizáció a kereszténységgel szemben határozta meg magát, merő negatívum, amely a kereszténység egyes elemeit – amilyen az emberi személy méltósága – fordította szembe a kereszténység egészleges felfogásával. Isten száműzése az európai alkotmányból e felfogás következetes kifejeződése, s képmutatás lenne, ha ellenkezőképpen történne. A múlttal való szakítás úgy történik meg, hogy nincs semmilyen valódi pótlék, csupán utánzatok. (…) Európának nincs szellemi elitje, amely nélkül nem létezik valódi kultúra. Az elit helyett bürokrácia van, egyéni haszonlesés, legfeljebb lobbizmus, vagyis kis érdekcsoportok hatalmi vetélkedése.”

Megdöbbenéssel olvastam újra Molnár Tamás 2004-es, Magyarország EU csatlakozását követően elhangzott szavait. Azóta nagy árat fizettünk, hogy belássuk szavainak igazságát.  Európa a totális identitásvesztés és az önfeladás útjára lépett. Az európai elit felszámolja a szabad gondolkodás fórumait, a brit egyetemeken esélyegyenlőségi biztosok lesik szavainkat. 

A 10 éve elhunyt filozófus Molnár Tamás István néven született 1921-ben született magyar katolikus családba. Egész életében magyarnak vallotta magát, noha nagyon kevés időt töltött hazai környezetben. Saját bevallása szerint a francia intellektuális  közeget érezte szellemi otthonának, munkássága azonban az amerikai konzervatív mozgalomban helyezhető el leginkább.

 Gondolkodására Russell Kirk gyakorolt döntő hatást, akihez baráti kapcsolat fűzte. Kirk indította el a tradicionalista konzervatív, karakteresen jobboldali gondolkodóvá válás útján. Az USA szellemi életébe végül a Decline of the Intellectual című könyvével robbant be 1961-ben. Szellemes, informatív, meggyőző művében, Az értelmiség alkonyában az értelmiség mindmáig legerősebb, legmélyebb elemzését adta. Innentől kezdve a tengerentúli közélet ismert és megbecsült szereplője lett; személyes kapcsolatot tartott fenn, illetve levelezést folytatott a legfontosabb politikai gondolkodókkal, mint pl. Eric Voegelin, William Buckley Jr. vagy Mircea Eliade.  

Ha egyetlen szóval akarnánk leírni őt, azt mondhatnánk róla, hogy ellenforradalmár volt. Az USA progresszív szellemi közegében nem kevés intellektuális bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ilyen elszántsággal és alapossággal szembe menjen a fősodorral. Kritikája nem a felszíni visszásságokat kapargatta, hanem magának a Modernitásnak az előfeltevéseit vette célba. Azokat a dogmákat, melyek megkérdőjelezhetetlennek tűntek az Egyesült Államokban az ötvenes évek elejéig. Ezzel egyidőben a kereszténység egyik legfelkészültebb és legmeggyőzőbb apologétája is volt. Rámutatott, a kereszténység a nyugati tudomány megalapozója: a kozmosz deszakralizálásával megtisztította a világot a felszínes, babonás magyarázatoktól és ezzel megteremtette a természettudományos kutatás számára az intellektuális terepet. Molnár Tamás korszerűvé, szerethetővé, kreatívvá és meggyőzővé tette a konzervativizmust. 

Anakronisztikus személyisége egy hús-vér felkiáltójel volt a progresszió világában.

Konzervativizmusa épp úgy definiálhatatlan, mint hovatartozása: nem nemzeti, de semmiképp sem kozmopolita; nem lokális, ugyanakkor nem is birodalmi jellegű. Széleskörű műveltséggel rendelkezett, a magyar mellett jól írt és beszélt román, német, francia és angol nyelven. A magam részéről boldog lennék, ha az ő tudásának csak a töredékével rendelkeznék; de mégis úgy tűnik nekem, hogy Molnár nem találta meg a saját műfaját. Közismert és vitathatatlan sikerei ellenére nem futott be olyan pályát, mint amire képességei birtokában lehetősége lett volna. Történésznek túl filozofikus volt, stílusa azonban ehhez merőben szubjektív. Esszéistának kiváló, ugyanakkor zavarba ejtően mély: írásainak értelmezéséhez komoly előtanulmányok szükségesek – amire talán a legjobb példa a Pogány kísértés című könyve.

Gyakran nevezzük filozófusnak, de a szó európai értelmében ehhez képest felszínes, nem kellően strukturált, írásait komoly belső aránytalanságok jellemzik. Álláspontja olykor nehezen különíthető el az általa tárgyalt szerzőkétől. Mekkora probléma ez? Döntse el ki-ki a maga világnézete, műveltsége és ízlése alapján. Irásait csak jószívvel tudom ajánlani, hiszen csak tanulni tudunk tőle. Pontatlanságai pallérozzák az olvasó kritikai érzékét. Stílusa provokatív, problémafelvetései a tárgy alaposabb megismerésére ösztönöznek. Végzős egyetemistaként ő állított a politikaelméleti pályára, neki köszönhetem, hogy kutató lett belőlem, és nem szakadt meg a kapcsolatom a filozófiával az államvizsga után. 

A korosztályom nagyon sokat köszönhet neki. Stílusa és bátorsága újszerűen hatott Magyarországon a kilencvenes években, és ezzel a rendszerváltozás fontos szereplőjévé is vált. Nem volt foglya a Kádár-rendszertől örökölt szellemi posványnak, véletlenül sem akart megfelelni az idehaza megkérdőjelezhetetlennek tartott értelmiségi megmondóembereknek. Magyar nyelvű írásainak útja szükségszerűen vezetett a Magyar Fórum és az Új Magyarország hasábjaira.  A balliberális elit gyűlölte is őt, annak rendje és módja szerint. Ha máshonnan nem, innen lehet tudni, hogy jó ember volt.

Tíz évvel ezelőtt, 2010. július 20-án hunyt el a virginiai Richmondban. Nyugodjék békében!  

Molnár Tamás gondolkodásáról Pánczél Hegedűs János tollából jelent meg monográfia 2019-ben A rend bástyái címmel, a vele készült interjút itt olvashatják.

A szerző a XXI. Század Intézet kutatója.

Összesen 65 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2020. július 20. 14:02
A konzervatív ember a status quo fenntartásában érdekelt, és nem annak a lerombolásában, a szabálykövető ember nem lázadó, a rend ellenes lázadó soha nem konzervatív, nem létezik konzervatív lázadás. Aki saját magát, vagy a politikai nézeteit azzal adja el, hogy ő maga lázadó, aki a liberális világot akarja lerombolni, az nem konzervatív. Aki rendet teremt, az nem fog lázadni a már létrehozott rend ellen. Valaki vagy rombol, vagy épít. Aki építkezik, az elviseli a sittet is (és csak az építkezése végén takarítja el a hulladékot, addig kerülgeti, egy helyre gyűjti stb). Aki rombol, az viszont a teljesen rendben levő épületet is felgyújtja. A bibliai értékrend még egy rossz rendszer ellen való lázadásra sem biztat, egyáltalán. Csak arra, hogy az ember viselje el, tűrje el azt, ami nem tetszik neki, amit rossznak, erkölcstelennek lát a hatalom részéről. De azt nem mondja, hogy lázadjon ellene és rombolja le, mert pontosan tudható, hogy a rombolást a legtöbb esetben egyáltalán nem követi építés. Erre a legnyilvánvalóbb példa Jézus alábbi példázata: Mt 13,24-30 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett, De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek, a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. A római császárok harcoltak a kereszténység ellen, és a kereszténység világvallássá vált, Róma központtal. Ami ellen harcolsz, azt megerősíted.
Zokni
2020. július 20. 12:44
...A szekularizáció a kereszténységgel szemben határozta meg magát, merő negatívum, amely a kereszténység egyes elemeit - amilyen az emberi személy méltósága - fordította szembe a kereszténység egészleges felfogásával... - idéz M. T-től. Minden hívőnek ez, vagy vmi ehhez hasonló a mentsvára. De ez színtiszta hazugság. A liberális társadalmi élet-ideáljában a szekularizáció NEM a kereszténység ellenében határozza meg magát. Hanem MINDEN hitbéli eszmével szemben, oly módon, hogy megadja azok érvényesülési körét - a magánszférát -, de a közösség állami-politikai-hatalmi megnyilvánulásából kiiktatja, mert az ilyen irracionális eszméknek még mindig túl nagy a mozgósító ereje ahhoz, hogy különböző politikai erők vissza ne élhessenek vele olykor. Hiszen például a nagy történelmi kataklizmákhoz szinte mindig kapcsolódott valami ..eszmei-szellemi.. délibáb - gyakran maga a vallás, illetve a ..nemzeti önazonosság.., a magasabbrendűség meggyőződése, és így tovább... Ugyan végső soron nem ezek az okozói a bajnak, de jobb az óvatosság... Amúgy a baloldal társadalmi elvárásaiban SEM teljesen a kereszténység ellenében határozza meg magát a szekularizáció. Csak állítja: hogy a fentin kívül, a vallásos eszmerendszer hosszú távon mind a közösség, mind pedig az egyén kiteljesedésében akadályt jelenthet. Hát így.
kortárs
2020. július 20. 12:40
Tisztelt szerző! Jó lenne -ha már kutató akkor meg sürgető is - megértenie, Molnár Tamás professzor nem tartotta magát konzervatívnak, hanem jobboldalinak! Szánalmas ahogy bírálja, közben az alap fogalomkészlete sincs meg ehhez!
pollip
2020. július 20. 11:11
Tűpontos!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!