Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A balliberális elit gyűlölte is őt, annak rendje és módja szerint. Ha máshonnan nem, innen lehet tudni, hogy jó ember volt. Tíz évvel ezelőtt hunyt el Molnár Tamás.
„A jelenlegi európai folyamatok átmenetiek. Az egyesülés mögött nincs valódi érdek, túl sok tényező érdekelt abban, hogy Európa gyenge maradjon. (…) az európai egység nem kis részben retorikus marad, a helyi érdekek ezen keresztül érvényesülnek, s a periferikus hatalmaknak – amilyen Törökország vagy Izrael – nagy befolyásuk lesz az európai ügyekben. (…) az ideológiaként vállalt szekularizáció tartalmatlan. A szekularizáció a kereszténységgel szemben határozta meg magát, merő negatívum, amely a kereszténység egyes elemeit – amilyen az emberi személy méltósága – fordította szembe a kereszténység egészleges felfogásával. Isten száműzése az európai alkotmányból e felfogás következetes kifejeződése, s képmutatás lenne, ha ellenkezőképpen történne. A múlttal való szakítás úgy történik meg, hogy nincs semmilyen valódi pótlék, csupán utánzatok. (…) Európának nincs szellemi elitje, amely nélkül nem létezik valódi kultúra. Az elit helyett bürokrácia van, egyéni haszonlesés, legfeljebb lobbizmus, vagyis kis érdekcsoportok hatalmi vetélkedése.”
Megdöbbenéssel olvastam újra Molnár Tamás 2004-es, Magyarország EU csatlakozását követően elhangzott szavait. Azóta nagy árat fizettünk, hogy belássuk szavainak igazságát. Európa a totális identitásvesztés és az önfeladás útjára lépett. Az európai elit felszámolja a szabad gondolkodás fórumait, a brit egyetemeken esélyegyenlőségi biztosok lesik szavainkat.
A 10 éve elhunyt filozófus Molnár Tamás István néven született 1921-ben született magyar katolikus családba. Egész életében magyarnak vallotta magát, noha nagyon kevés időt töltött hazai környezetben. Saját bevallása szerint a francia intellektuális közeget érezte szellemi otthonának, munkássága azonban az amerikai konzervatív mozgalomban helyezhető el leginkább.
Gondolkodására Russell Kirk gyakorolt döntő hatást, akihez baráti kapcsolat fűzte. Kirk indította el a tradicionalista konzervatív, karakteresen jobboldali gondolkodóvá válás útján. Az USA szellemi életébe végül a Decline of the Intellectual című könyvével robbant be 1961-ben. Szellemes, informatív, meggyőző művében, Az értelmiség alkonyában az értelmiség mindmáig legerősebb, legmélyebb elemzését adta. Innentől kezdve a tengerentúli közélet ismert és megbecsült szereplője lett; személyes kapcsolatot tartott fenn, illetve levelezést folytatott a legfontosabb politikai gondolkodókkal, mint pl. Eric Voegelin, William Buckley Jr. vagy Mircea Eliade.
Ha egyetlen szóval akarnánk leírni őt, azt mondhatnánk róla, hogy ellenforradalmár volt. Az USA progresszív szellemi közegében nem kevés intellektuális bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ilyen elszántsággal és alapossággal szembe menjen a fősodorral. Kritikája nem a felszíni visszásságokat kapargatta, hanem magának a Modernitásnak az előfeltevéseit vette célba. Azokat a dogmákat, melyek megkérdőjelezhetetlennek tűntek az Egyesült Államokban az ötvenes évek elejéig. Ezzel egyidőben a kereszténység egyik legfelkészültebb és legmeggyőzőbb apologétája is volt. Rámutatott, a kereszténység a nyugati tudomány megalapozója: a kozmosz deszakralizálásával megtisztította a világot a felszínes, babonás magyarázatoktól és ezzel megteremtette a természettudományos kutatás számára az intellektuális terepet. Molnár Tamás korszerűvé, szerethetővé, kreatívvá és meggyőzővé tette a konzervativizmust.
Anakronisztikus személyisége egy hús-vér felkiáltójel volt a progresszió világában.
Konzervativizmusa épp úgy definiálhatatlan, mint hovatartozása: nem nemzeti, de semmiképp sem kozmopolita; nem lokális, ugyanakkor nem is birodalmi jellegű. Széleskörű műveltséggel rendelkezett, a magyar mellett jól írt és beszélt román, német, francia és angol nyelven. A magam részéről boldog lennék, ha az ő tudásának csak a töredékével rendelkeznék; de mégis úgy tűnik nekem, hogy Molnár nem találta meg a saját műfaját. Közismert és vitathatatlan sikerei ellenére nem futott be olyan pályát, mint amire képességei birtokában lehetősége lett volna. Történésznek túl filozofikus volt, stílusa azonban ehhez merőben szubjektív. Esszéistának kiváló, ugyanakkor zavarba ejtően mély: írásainak értelmezéséhez komoly előtanulmányok szükségesek – amire talán a legjobb példa a Pogány kísértés című könyve.
Gyakran nevezzük filozófusnak, de a szó európai értelmében ehhez képest felszínes, nem kellően strukturált, írásait komoly belső aránytalanságok jellemzik. Álláspontja olykor nehezen különíthető el az általa tárgyalt szerzőkétől. Mekkora probléma ez? Döntse el ki-ki a maga világnézete, műveltsége és ízlése alapján. Irásait csak jószívvel tudom ajánlani, hiszen csak tanulni tudunk tőle. Pontatlanságai pallérozzák az olvasó kritikai érzékét. Stílusa provokatív, problémafelvetései a tárgy alaposabb megismerésére ösztönöznek. Végzős egyetemistaként ő állított a politikaelméleti pályára, neki köszönhetem, hogy kutató lett belőlem, és nem szakadt meg a kapcsolatom a filozófiával az államvizsga után.
A korosztályom nagyon sokat köszönhet neki. Stílusa és bátorsága újszerűen hatott Magyarországon a kilencvenes években, és ezzel a rendszerváltozás fontos szereplőjévé is vált. Nem volt foglya a Kádár-rendszertől örökölt szellemi posványnak, véletlenül sem akart megfelelni az idehaza megkérdőjelezhetetlennek tartott értelmiségi megmondóembereknek. Magyar nyelvű írásainak útja szükségszerűen vezetett a Magyar Fórum és az Új Magyarország hasábjaira. A balliberális elit gyűlölte is őt, annak rendje és módja szerint. Ha máshonnan nem, innen lehet tudni, hogy jó ember volt.
Tíz évvel ezelőtt, 2010. július 20-án hunyt el a virginiai Richmondban. Nyugodjék békében!
Molnár Tamás gondolkodásáról Pánczél Hegedűs János tollából jelent meg monográfia 2019-ben A rend bástyái címmel, a vele készült interjút itt olvashatják.
A szerző a XXI. Század Intézet kutatója.