„A jelenlegi európai folyamatok átmenetiek. Az egyesülés mögött nincs valódi érdek, túl sok tényező érdekelt abban, hogy Európa gyenge maradjon. (…) az európai egység nem kis részben retorikus marad, a helyi érdekek ezen keresztül érvényesülnek, s a periferikus hatalmaknak – amilyen Törökország vagy Izrael – nagy befolyásuk lesz az európai ügyekben. (…) az ideológiaként vállalt szekularizáció tartalmatlan. A szekularizáció a kereszténységgel szemben határozta meg magát, merő negatívum, amely a kereszténység egyes elemeit – amilyen az emberi személy méltósága – fordította szembe a kereszténység egészleges felfogásával. Isten száműzése az európai alkotmányból e felfogás következetes kifejeződése, s képmutatás lenne, ha ellenkezőképpen történne. A múlttal való szakítás úgy történik meg, hogy nincs semmilyen valódi pótlék, csupán utánzatok. (…) Európának nincs szellemi elitje, amely nélkül nem létezik valódi kultúra. Az elit helyett bürokrácia van, egyéni haszonlesés, legfeljebb lobbizmus, vagyis kis érdekcsoportok hatalmi vetélkedése.”
Megdöbbenéssel olvastam újra Molnár Tamás 2004-es, Magyarország EU csatlakozását követően elhangzott szavait. Azóta nagy árat fizettünk, hogy belássuk szavainak igazságát. Európa a totális identitásvesztés és az önfeladás útjára lépett. Az európai elit felszámolja a szabad gondolkodás fórumait, a brit egyetemeken esélyegyenlőségi biztosok lesik szavainkat.
A 10 éve elhunyt filozófus Molnár Tamás István néven született 1921-ben született magyar katolikus családba. Egész életében magyarnak vallotta magát, noha nagyon kevés időt töltött hazai környezetben. Saját bevallása szerint a francia intellektuális közeget érezte szellemi otthonának, munkássága azonban az amerikai konzervatív mozgalomban helyezhető el leginkább.
Gondolkodására Russell Kirk gyakorolt döntő hatást, akihez baráti kapcsolat fűzte. Kirk indította el a tradicionalista konzervatív, karakteresen jobboldali gondolkodóvá válás útján. Az USA szellemi életébe végül a Decline of the Intellectual című könyvével robbant be 1961-ben. Szellemes, informatív, meggyőző művében, Az értelmiség alkonyában az értelmiség mindmáig legerősebb, legmélyebb elemzését adta. Innentől kezdve a tengerentúli közélet ismert és megbecsült szereplője lett; személyes kapcsolatot tartott fenn, illetve levelezést folytatott a legfontosabb politikai gondolkodókkal, mint pl. Eric Voegelin, William Buckley Jr. vagy Mircea Eliade.