Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
Nem igazán érthető, hogy mit vár a nyugat-európai egyházi elit attól, ha maga ellen hergeli az amúgy is dühödt, romboló tömegeket.
„Aki követi az anglikán egyház feje, Justin Welby tevékenységét, egy cseppet sem lepődik meg egy minap elhangzott rádióinterjú tartalmán, amelyben azt állítja, hogy a Fekete életek számítanak (Balck Lives Matter) mozgalom célkitűzései mentén újra kell értékelnünk azt a felfogást, miszerint Isten fehér, emellett maga Jézus fehér emberként való megjelenítését is meg kell fontolnunk.
A canterbury érsek azt is megígérte, hogy a közeljövőben megvizsgálják, milyen szobrokat távolítsanak majd el a canterbury katedrálisból, elegánsan csak »kontextusba helyezésnek« titulálva a folyamatot. A múltat semmi képen nem kell eltávolítani, állítja, inkább Jézus egyetemességét szükséges kihangsúlyozni egy »lekerekítettebb« megjelenítéssel. »A világot utazva az ember nem lát fehér Jézust. Fekete Jézust látunk, látunk még kínai vagy közel-keleti Jézust, ami a legpontosabb [ábrázolás], vagy fidzsi Jézust«, mondja Welby.
Ott lehettem 2012 szeptemberében azon az összejövetelen a londoni Lambeth Palace-ban, ahol az akkor megválasztott új érsek családjával bemutatkozott a sajtónak és a nyilvánosságnak. A nagyterembe lépésemkor megláttam régi barátomat, a baloldali anglikán értelmiségiek pátyolgatott kedvencét, Giles Fraser lelkészt, a liberális Guardian napilap szerzőjét. Kézfogás után viccesen megjegyeztem, ómennek tartom jelenlétét ezen a jelképes alkalmon, amin mindketten mosolyogtunk, de az utalást azért értette: a volt olajipari menedzserből lett érsek az anglikán egyház liberális szárnyának elkötelezett képviselője volt.”