Jobb állva meghalni, mint a képernyő előtt ülve dolgozni?

„Jobb állva meghalni, mint a képernyő előtt ülve dolgozni?

Okos előre elítélni az új vezérigazgatót, aki a múltban egyszer már felállt egykori lapja főszerkesztői székéből, mert külső nyomást érzékelt?

Erényes magatartás azt az embert pellengérre állítani, aki három éve biztosítja munkájával a szerkesztőség független működését? Helyes azt mondani, hogy kinyírta a kormány a munkahelyünket, holott eddig nem tette, most pedig már nem is tudhatjuk meg, hogy volt-e ilyen akarat vagy sem, hiszen a munkahely már nem az a munkahely. (Amúgy megtehette volna egy ideje, s nem tette; ebből nem következik az sem, hogy most megtette volna, ahogy az üzleti titkot megsértő főszerkesztő menesztéséből sem következik, hogy a sajtószabadság lenne Magyarországon veszélyben.)

Ha azt vélelmezzük, hogy a tollunk hatalom, akkor bölcs az a csoportdinamika, ami az összes tollat a csatornába hajítja? Az öngyilkosok – legyen tettük bármilyen ésszerűtlen kívülről nézve – együttérzést érdemelnek, a csoportos öngyilkosság különösen megrendítő. Csak ne nevezzük gyilkosságnak.”