Harry Potter és a menstruáló emberek

„Az aláírók közül Salman Rushdie (aki ellen Homeini ajatollah 1989-ben olyan fatvát hirdetett, miszerint meg kell őt ölni) joggal nehezményezi a szólásszabadsága csorbulását. De mi köze az ő valóban súlyos esetéhez a világ leggazdagabb emberei közt helyet foglaló J. K. Rowlingnak? A sajtó erős szavakat használ az esetével kapcsolatban, keresztre feszítést, támadást, meghurcolást, boszorkányüldözést emleget – a címek alapján az olvasó igencsak kétségbe eshet. 

Talán börtönbe zárták Rowlingot? Elüldözték a hazájából? Betiltották a könyveit? Vérdíjat tűztek ki a fejére? Netán fizikailag bántalmazták? 

Nem, hanem  – ó, borzalom! – beszóltak neki a Twitteren.

Ismét bebizonyosodott, hogy a legnagyobb »hópelyhek« azok, akik előszeretettel ragasztják másokra ezt a jelzőt, és gúnyolják ki más emberek olyan problémáit, amelyeket ők, hátterüknél fogva, valószínűleg sosem fognak megtapasztalni.

Igen, tudom, hogy Rowling korábban családon belüli erőszak áldozata volt, és egyetértek transz vitapartnereivel abban, hogy a Sun bulvárlap részéről undorító húzás volt az exférj megszólaltatása. Attól azonban, hogy valaki bántalmazástúlélő, mindenben még nem lesz igaza – ugyanez igaz a transz emberekre is. Az áldozati, illetve kisebbségi státusz senkit sem tesz univerzális szakértővé. Rowling a családon belüli erőszaknak valóban áldozata, amiért együttérzést és támogatást érdemel. Ez azonban nem jogosítja fel arra, hogy más társadalmi csoportokon arányos reakciók ( = ellenvélemények) nélkül gúnyolódjon.  

A szabadságnak pedig része, hogy ragaszkodhatunk az elveinkhez, illetve az intézményünk rögzített irányelveihez (köztük pl. a rasszizmus vagy a transzfóbia tilalmához), és eldönthetjük, hogy kivel akarunk együtt dolgozni, kit akarunk támogatni, és kit hívunk meg a saját rendezvényünkre – a »deplatforming« miatti kétségbeesés is egy műhiszti (ahogy az »uninviting« is, azaz a szereplési lehetőség visszavonása). Önzés és önteltség minden egyes kiejtett szavunkért vastapsot várni. Végképp nem fogok senkiért egy könnycseppet sem hullatni, aki a másokat támadó, vagy másokat kigúnyoló véleménye miatt arányos következményekben részesül. 

A szólásszabadságot ráadásul elsősorban az államnak kell tiszteletben tartania. Azaz, nem annak sérül a szólásszabadsága, akit nem hívnak meg egy konferenciára, akinek visszavonják a felkérését beszéd megtartására egy rendezvényen, aki nem kommentelhet gátlástalanul egy egyesület vagy magánszemély közösségi oldalán, vagy akitől egy cég megvonja a támogatását (amire azelőtt sem volt kötelezett). Hanem annak, aki az adott állam területén sehol, semmilyen felületen nem nyilváníthat véleményt – nem hozhat létre egy újságot, honlapot vagy blogot, nem szervezhet saját rendezvényt, nem szólíthatja meg semmilyen formában a nézetei iránt érdeklődőket, mert különben elüldözik az országból vagy elviszik a börtönbe.”