Az élet nagy kérdéseiről

„Mindezzel szemben a transzcendens létezését elfogadó és valló szellemiség azt vallja, hogy az élet a maga totalitásában nem véges (sőt örök), hogy létezik túlvilág, és – bármilyen kényelmetlen is ebbe belegondolni – hogy az evilági lét pusztán egy rövid intermezzo, előkészítése az emberi fogalmak szerint felfogott halál utáni létezésnek. Azonban e felfogás (hit) alapvetően kitágítja a boldogság horizontját: mert persze az a cél, hogy boldogok legyünk, de a boldogsághoz teljesen más út vezet, mint amit a materializmus állít. (»Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet«.)

Az alapvető cél a túlvilági életre való felkészülés, nem pedig a vágyak, igények kibontakoztatása, esetleg azokon keresztül és mindenáron az anyagi értelemben vett jólét elérése. Mivel van mennyország (és pokol), egyiket sem kell létrehozni itt a földön – az élet ilyen értelemben vett »korlátlanságából« (örökkévalóságából) így éppen hogy az evilági létezés korlátosságainak tudomásulvétele és tisztelete fakad.

Hogy hogyan közelítünk az élet véges vagy végtelen mivoltához és azon keresztül az ember céljához, számos egyéb következménnyel is bír. Aki a Teremtés rendjét elfogadja, az elfogadja az abból fakadó természetes hierarchiát, azt, hogy van valaki felettünk. Hogy létezik tekintély, hogy vannak alá-fölérendeltségi viszonyok és legfőképpen azt, hogy az ember nem mindenható. Aki szerint nincs Teremtés, az nyilvánvalóan nem vallja az abból fakadó teremtett struktúrák tiszteletét sem: nincs Teremtő, tehát nem beszélhetünk az igazság objektív forrásáról sem.

Nincs általánosan kötelező morális vagy erkölcsi mérce; valójában minden érték és minden megítélés viszonylagos (»mindenkinek megvan a maga igazsága«), ekképpen a maga nemében minden egyenlő is. Vagy ha nem is az, akkor az embernek mint a heliocentrikus világ igazi középpontjának feladata, hogy az egyenlőtlenségeken változtasson. De alapvetően az is, hogy a saját igazságát, ha kell, a természeti-társadalmi rend – mely amúgy is az ember által konstruált, nem pedig teremtett – átalakításával érje el.

Az átalakításhoz, a társadalmi mérnökösködéshez pedig egy szubjektív mérce társul: az egyéni vágyak, akarások, érzések. Ezeket kell kifejezésre juttatni, megvalósítani, kiteljesíteni – itt és most, hisz időnk véges. Pusztán az a probléma, hogy ha nincsenek korlátok, akkor az emberek, ha nem tudnak uralkodni a saját érzelmeiken, elkezdik mások viselkedését kontrollálni. Majd gondolják végig ezt a »társadalmi igazságosság« nevében zajló következő felszabadító forradalomnál pár éve múlva, mikor a »Black LGBT+ Lives Matter« mozgalom nevében nemcsak a heteroszexualitást, de a fehér embert is betiltják hatóságilag. Ne nevessenek! Nézzenek csak nyugati irányba.”