„A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és a jelek szerint egyenesen Dobrev Klárához vezet, amit viszont nyilván az alapító atyák nem láthattak előre. De ez már csak így van: a fene gondolta volna, hogy például a Közép-Európában összeomló kommunizmus után a nyugatiak minden posztkommunista országban lepaktálnak a volt kommunistákkal a nemzeti politikai erők ellen. Rögtön a rendszerváltások után, még akkor, amikor még a nyugati jobboldali konzervatív pártok nemcsak nevükben voltak azok, mint manapság. A Kohl és Orbán közötti jó viszony is csak arra volt elég, hogy a német jobboldali elit néhány eszesebb tagja felfogja: ha nyugati magállamok helyi favoritjai a volt kommunisták, hogy azok segítségével foszthassák ki ezeket az országokat, az nem jó hosszú távon Európának. De a nyugati baloldal és a hozzájuk megdöbbentően erősen kapcsolódó nagyvállalatok csak azt tartották szem előtt, mit lehet kilopni a posztkommunista országokból.
Naivak voltunk 1990 után. A nyugatiak csináltak sztárt Horn Gyulából, az egykori pufajkásból, aki az ügyetlen Németh Miklósnál jobban építette fel magát rendszerváltónak, és a nyugati politikusok segítettek a volt kommunistáknak privatizáció címén ellopni a fél nemzeti vagyont. És mi mégis elhittük, hogy akik a nagybetűs Európából idejönnek, azok tényleg a javunkat akarják. Hát nagyobbat nem is tévedhettünk volna