Progresszív tálibok, avagy a profit számít, nem az emberélet

„A minneapolisi George Floyd a rendőri erőszak áldozata. Gyilkosa feltehetően élvezte, hogy kiélheti hatalmát. Őrizetbe vették, társaival együtt, s az amerikai igazságszolgáltatás meg fogja állapítani bűnösségét. A három társtettes rendőr közül kettő: nem fehér angolszász. A Floyd haláláról készült videófelvételt többször visszanéztem, egyszerűen semmi nem utal az amúgy nyilvánvaló bűncselekmény faji indítékára. Amerikát – s persze a mintakövető világot – mégis elöntötte az őrület. A zavargások során a fosztogatók St. Louisban meggyilkolták David Dorn nyugalmazott fekete rendőrkapitányt. Ebben az esetben természetesen senki sem beszél rasszista motivációról. A helyzet abszurditását leginkább az a fotó mutatta meg, ahol egy fehér bőrű tüntető egy afroamerikai rendőrt inzultált.

A dilivonat viszont megállíthatatlanul robog. Miután több minneapolisi intézmény megszakította kapcsolatait a rendőrséggel, a város önkormányzata úgy döntött: egész egyszerűen feloszlatja a helyi rendőrséget. Gondolom, a nyitott társadalom jegyében menesztették a The New York Times rovatvezetőjét, mert közölni merészelt egy, a progresszív főárammal szemben álló véleménycikket, az HBO levette műsorról az Elfújta a szél-t, mert az – a cég indokolása szerint – faji előítéleteket hordoz, a UCLA-n felfüggesztettek egy professzort, aki nem volt hajlandó a tüntető fekete diákok kedvéért változtatni a vizsgarenden. Véleményszabadság, sajtószabadság, akadémiai szabadság helyett itt a safe space, érvelő vita helyett pedig a rasszistázás.

Egy hete térdepelnek rendőrök a rasszizmus ellen. Pár hónapja fehér tüntetők csókolgatták fekete szónokok bakancsát, most a rituális lábmosás van soron: felmenőik, vagy legalábbis a felmenők fajtársai által elkövetett cselekmények miatt. Pontosan ezt hívják rasszizmusnak, ahogy ezt Stumpf András is – helyesen – megállapítja. A faji alapon bűnhődő véleményterroristák véletlenül sem liberálisok, hanem a szabadság ellenségei: ők a progresszív tálibok.”