„Igazán örvendetes, hogy az elmúlt napokban nagy publicitást kapott az iskolaőrség felállításával kapcsolatos aggályok sora. Szakértők, érdekvédők és politikai szereplők (ellenzékiek természetesen, bár közel sem akkora számban, ahogy az elvárható lenne) szólalnak fel a rendpárti intézkedés bevezetése ellen, rámutatva annak nettó agyrém voltára. Nagyon helyesen, hiszen nem nagyon lehet máshogy értékelni egy ilyen elképzelést, mint agyrémként.
De fontos, hogy lássunk egy kicsit túl a sajtómegjelenéseken és a szakértői megszólalásokon.
Adva van ugyebár a kormány, amely érezhetően politikai tőkét kovácsol a cigányellenes retorikából. Jó apropója ennek az egész gyöngyöspatai szegregációs per, és annak utóélete.
És adva van egy olyan oktatási rendszer, ami sok szempontból diszfunkcionális, eleve kirekesztő és egyenlőtlenségeket növelő struktúrára épül, és amelyben a pedagógusok eszköztelensége frusztrációk sorában csapódik le. Mindemellett eltagadhatatlan, hogy az iskolai erőszak egyre láthatóbb – tehát létező – probléma, amivel kezdeni kéne valamit.
És akkor nagy hirtelen, mintegy a »társadalmi igényekre« rezonálva megjelenik az iskolaőrség koncepciója, mint egyfajta kormányzati megoldás.”