„Csakhogy mi nem kicsinyek vagyunk. Hanem csonkák. Ne tűrjük, hogy tovább csonkítsanak. Merjünk nagyok lenni!” – írja Nemeskürty István tanár úr egyik legnagyobb hatású Mi történt velünk? című könyvében. Nemeskürty Kovács László „tanuljunk meg kicsinek lenni” gondolatára reagált így, mely fordulat az egykori kommunista politikus szájából hangzott el a 2002-es, szocialista győzelmet hozó választás után, az újonnan megalakult parlament tizedik hivatalban eltöltött napján, június 4-én – a nemrég elhunyt Balsai István felszólalására válaszul.
Sokan próbálták azóta tisztára mosni Kovács László szavait, de a szó szerinti parlamenti jegyzőkönyvet olvasva sem jutok más következtetésre: Kovács egy több évszázados rossz, kártékony, a nemzet szempontjából majdnem végzetes beidegződést emelt a magyar külpolitika alaptételévé.
Mohácstól fogva ugyanis hozzászokott a magyar vezető elit, hogy másvalaki kormányozzon bennünket,
hogy máshonnan mondják meg, mit és hogyan kell cselekednünk. Így volt ez a török és a Habsburg-hódoltság alatt, de még a Monarchia frissebb levegőjű korszaka sem jelentett valódi szuverenitást. 1920-ban Trianon után létrejött egy önálló magyar állam, amely azonban többek között a békediktátum fojtogató öröksége miatt gyorsan német befolyás alá került. 1945 után Moszkva lett Isztambul, Bécs és Berlin örököse, Magyarország valódi irányítási központja. Így talán már jobban érthető, miért volt olyan káros tizenkét évvel a rendszerváltozás után Kovács László és az MSZP–SZDSZ-kormány politikája, és miért tekinthető történelmi léptékben is paradigmaváltásnak a 2010 utáni időszak.
Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a sokat kárhoztatott utóbbi ötszáz év balsikerei mögött nagyrészt szuverenitásunk elvesztése állt. Magyarország soha nem tudott sikeres lenni, amikor sorsát nem maga, mi, magyarok, hanem más, idegen érdekek irányították. De miért is csodálkozunk ezen? A „mi magunk” és a „más” és ennek a külön fogalmakkal elhatárolhatósága pont azért lehetséges, mert más célok vezérlik a két entitást.
A „mi” és a „más” külön érdekrendszerben létezik, célja pedig saját sorsának és létezésének a kiteljesítése.
és a külön érdekrendszerben létezik, célja pedig saját sorsának és létezésének a kiteljesítése.Octavian Goga román költőt, későbbi miniszterelnököt – a „ti” és a „mi” érdekrendszerben – a korábbi barát Ady Endre még az első világháború kitörése előtt, 1914-ben perzselő erejű levélben vonta felelősségre: „Magyar szól a románhoz, rét az erdőhöz, de patrióta a patriótához, ember az emberhez és poéta a poétához, tisztelt barátom, Goga Octavian. Vörös a Nap e téli nappalokon, s fekete-gyászosak a legemberebb, legégőbb, legbecsületesebb magyar szívek. Most eldobom én is a kobzomat, miként te tetted a te népedért, de nem sírok, hanem hangosan kiabálok jövendöléseket, s mikor megunom, átkokat fú a szám. Ott leszel-e te is a görög hűségű, fényes, nagy áldomásnál, vagy elutazol előle abba a kis erdélyi faluba, ahol földet túró nagyapád vörösebb Napot is látott, mint a mostani? Vagy szívednek-lelkednek teljes nyugalmával indultál el vezértársaiddal, hogy gyilkos szövetséget kössetek a te néped és az én népem ellen?”