Közép-Európa megerősödve kerülhet ki a válságból

„Az elmúlt egy évtized folyamatai jelentősen átrajzolták Európa erőviszonyait, a korábbi sereghajtók dinamikus erősödésen vannak túl, míg számos meghatározó nyugati tagállam súlyos politikai, gazdasági és társadalmi problémával küzd. A koronavírus-járvány éppen azokat a nyugat-európai és dél-európai országokat érintette a legsúlyosabban, amelyek már eleve rossz gazdasági és politikai állapotban voltak, míg az elmúlt évek sikertörténeteinek számító közép-európai országok lényegesen kevesebb áldozattal vészelték át az elmúlt hónapokat. Ráadásul az előrejelzések szerint a cselekvőképes politikai és stabil gazdasági alapoknak köszönhetően például Magyarország a régió több országához hasonlóan jóval kisebb gazdasági visszaesést fog elszenvedni, mint a járvány által leginkább érintett és már eleve rossz állapotban lévő nyugati és déli tagállamok. Mindennek köszönhetően Magyarország és a V4-ek politikai súlya tovább erősödhet az uniós tárgyalásokon, ez a régió megerősödve kerülhet ki a mostani válságból.

A XXI. Század Intézet által a koronavírus-járványt megelőzően készített Európai Stabilitás Index számos szempont alapján megvizsgálta, mennyire stabilak az európai országok, és milyen helyzetben van Magyarország a többi uniós tagállamhoz képest. A politikai, gazdasági és társadalmi mutatók szerint a közép-európai régió és leginkább a V4-országok dinamikus erősödésen vannak túl, ez a régió vált Európa legstabilabb részévé. Jól példázza mindezt, hogy a stabilitási rangsor első tíz helyére öt közép-európai (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Szlovákia), három nyugat-európai (Luxemburg, Dánia, Írország), egy északi (Svédország) és egy déli állam került (Málta). Ezekben az országokban dinamikus gazdasági bővülés volt az elmúlt években, nem voltak kormányválságok és a társadalmi mutatók is javultak.

Ennek megfelelően az Európai Stabilitás Index utolsó tíz helyére öt dél-európai (Spanyolország, Görögország, Olaszország, Ciprus, Portugália), három nyugat-európai (Franciaország, Belgium, Egyesült Királyság), egy észak-európai (Finnország) és csupán egy közép- és kelet-európai (Románia) ország került. Ezekben az országokban vagy rosszul teljesített a gazdaság vagy a politikai instabilitás volt olyan nagymértékű, hogy az veszélyeztette az ország stabilitását. Romániában például ugyan erős volt a gazdasági növekedés, de az elmúlt tíz évben 14 kormányfő váltotta egymást. Belgiumban viszont a gazdasági gondok mellett politikai instabilitás is sújtja az országot, a járványt megelőzően hosszú ideig a politikai és etnikai megosztottság miatt kormányt sem tudtak alakítani.

Az elmúlt évek tehát jelentősen átrajzolták Európa erőviszonyait, a korábbi sereghajtók dinamikus erősödésen vannak túl, míg számos meghatározó tagállam súlyos politikai, gazdasági és társadalmi problémákkal küzd. A gazdagabb nyugati és déli országok egy ideig ugyan még fel tudják élni az elmúlt évtizedekben felhalmozott javaikat, azonban ha a jelenlegi folyamatok továbbra is fennmaradnak, akkor belátható időn belül a közép-európai tagállamok felzárkóznak nyugati társaikhoz.”