„Kásler Miklós a Kossuth Rádióban megint előadta azt a már egyszer elmondott mantrát, hogy őt azért támadja az ellenzék, mert megvallottan hívő és magyar ember. Ez a kijelentés már első elhangzásakor is hülyeség volt, és nemcsak azért, mert alávaló hazugság, hanem azért is, mert teljesen fölösleges ilyen ostobaságokkal bombázni a közvéleményt. Kásler miniszter nagyon jól tudja, hogy nem az a baj vele, hogy megvallottan hívő és magyar ember, hanem az, hogy miniszternek alkalmatlan, emberként pedig a kórházi ágyak »felszabadításával«, majd ennek letagadásával megbukott.
Ha csak annyi volna, hogy Kásler Miklós megvallottan hívő és magyar ember, ám mindemellett kiválóan végezné a miniszteri munkáját, nem hadoválna összevissza baromságokat, és nem traktálná az embereket orbitális hazugságokkal, akkor nem támadnák, hanem kifejezetten jó véleménnyel lennének róla. Akkor sem azért volnának jó véleménnyel erről a jelenleg miniszterként funkcionáló, a politikai pályán szánalmasan botorkáló szerencsétlenről, mert vállaltan hívő és magyar ember, hanem, mert úgy éreznék, hogy jól végzi a munkáját, elősegíti a beteg emberek gyógyulását, és a járvány okozta károk mérséklését.
Innen üzenjük a ma még miniszterként munkálkodó Kásler Miklósnak, hogy tisztességtelen dolog a hit és a magyar emberi mivolta mögé bújni. Ennél sokkal vállalhatóbb volna, ha normálisan és szakszerűen végezné a munkáját. Ha volna rá mód, törvénybe kellene iktatni, hogy senkit ne lehessen Magyarországon magyarellenesnek nevezni, csak azért, mert van olyan magyar ember, akinek a nézeteivel, munkájával, politikájával az illető nem ért egyet. Ez ugyanis kirekesztés, hiszen ez alapján, aki Káslert és a hozzá hasonlókat bírálja, innentől kezdve magyarellenes, vagyis, olyan ember, aki nem szereti a magyarokat.”