A Gyurcsány-kormány idején jobb volt
Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali.
Akik átértek a másik oldalra – most már Vona nélkül – nehezen találják helyüket; magány, megalkuvások további sora és szánalmas hajbókolások ismétlése vár már csak rájuk.
„Most látjuk csak igazán, hogy a Jobbik úgynevezett néppártosodása nem is néppártosodás volt valójában, hanem politikai, ideológiai és szövetségi átpozicionálás: a nemzeti radikalizmustól a töredezett balliberális világba vezető út. A Vona Gábor által épített „híd” végül nem a jobb-baloldalt meghaladó centrumba, hanem a Gyurcsány Ferenc által uralt partokra vezette át a megmaradt (?), vagy inkább az átalakult politikai közösséget. Aki pedig nem akart átkelni, aki nem akarta szembe köpni magát az ijesztő törésvonal, a mély szakadék feletti „hídon”, az vagy előbb, vagy később, de visszafordult, esetleg belezuhant a magyar politika egyre kacskaringósabb folyamába.
És végül, akik átértek a másik oldalra – most már Vona nélkül – nehezen találják helyüket; magány, megalkuvások további sora és szánalmas hajbókolások ismétlése vár már csak rájuk. Esélyük a túlélésre pedig annyi csupán, mint seregét vesztett, utánpótlás nélküli, tekintély hiányában kiabáló törzs vezetőinek, kiknek fegyverei sincsenek már, hogy a balliberális oldalon területet foglaljanak. Hogy szavazatért ott, hetedik pártként küzdjenek.
Néppártosodás – ugyan!
Az elmúlt félévtizedben, a Jobbik színeváltozását végigkísérte az úgynevezett »néppártosodási-program«, ami nem is az volt, ami. A szavakra és fogalmakra szigorúan ügyelő politológusok egy része nem is fogadta el a párt által használt kifejezést. Megjelent inkább »cukisodás« jelzője, mely arra utalt, hogy a változás kezdeti szakasza inkább stílusbéli, illékony váltás volt. A nyers és erős kifejezéseket „pc-mondatokra” cserélték le, és eltűntek az olyan jelszavak, mint a »nem, nem soha!« és jött helyette a »a határon túli magyarok helyzetének megismerése«. Vagy »a Gyurcsányt börtönbe!« harci kiáltást felváltotta az »elszámoltatás« követelése. (Illetve ma már Orbán Viktor börtönbe zárását követelik!) Végleg eltűnt a »cigánybűnözés« is a retorikából, ahogy megszűntek az uniós zászlók nyilvános égetésének pillanatai is; és véget ért az Advent időszakában hagyományossá vált kettőskereszt állítás.”