„Most látjuk csak igazán, hogy a Jobbik úgynevezett néppártosodása nem is néppártosodás volt valójában, hanem politikai, ideológiai és szövetségi átpozicionálás: a nemzeti radikalizmustól a töredezett balliberális világba vezető út. A Vona Gábor által épített „híd” végül nem a jobb-baloldalt meghaladó centrumba, hanem a Gyurcsány Ferenc által uralt partokra vezette át a megmaradt (?), vagy inkább az átalakult politikai közösséget. Aki pedig nem akart átkelni, aki nem akarta szembe köpni magát az ijesztő törésvonal, a mély szakadék feletti „hídon”, az vagy előbb, vagy később, de visszafordult, esetleg belezuhant a magyar politika egyre kacskaringósabb folyamába.
És végül, akik átértek a másik oldalra – most már Vona nélkül – nehezen találják helyüket; magány, megalkuvások további sora és szánalmas hajbókolások ismétlése vár már csak rájuk. Esélyük a túlélésre pedig annyi csupán, mint seregét vesztett, utánpótlás nélküli, tekintély hiányában kiabáló törzs vezetőinek, kiknek fegyverei sincsenek már, hogy a balliberális oldalon területet foglaljanak. Hogy szavazatért ott, hetedik pártként küzdjenek.