„Úgy látszik, a hülyeséget most már nehéz lesz megállítani. Terjed, habzik az, és állítólag ez még csak a kezdet.
Olvasom, hogy már a klasszikus zene sem PC, mert túlságosan fehér. Meg kell támadni a komolyzene »fehérségét«, mert »eredendően rasszista«, »kirekesztően fehérségpárti«, itt az ideje, hogy »meghaljon«. És nemcsak a zeneszerzők közt túl sok a fehér, hanem a zenekarokban is.
Rendben, de miért állnánk meg itt?
Hiszen rasszista a Biblia is.
Mi az, hogy a háromkirályok közt csak egy a szerecsen?! Az új ballib kőtáblák szerint köztük legalább másfél négusnak kellene lennie, Boldizsár így, egy szál magában, mi más, ha nem a fehér elnyomás árulkodó jele? És miért ne szülhetett volna Mária sötétbőrű Jézuskát? És egyáltalán miért fehér az a Mária?! Hát, nyilván mert a kaporszakállú maga is elég rasszista. Szóval a szűznemzés kiszemeltje miért is nem egy fekete hölgy? Nem volt a környéken alkalmas színesebb?
De menjünk tovább.
Shakespeare? Na, ő aztán kiváltképp megéri a pénzét.
Nem is annyira a velencei zsidó miatt, hiszen Shylock végtére is fehér, s az még elmegy, ha a fehérek nyüstölik egymást. De már például Othellót megengedhetetlenül buta mórnak festi le Shakespeare, akit holmi, ócska trükkökkel vezet meg Jago, a fehér. Avval a sötét agyával Othello nem lát át a szitán, s némi töprengés után, ami persze nem vezet nála eredményre, megfojtja Desdemonát, aki meg is érdemli a sorsát, lévén fehér. Ha fekete lett volna, a mór legföljebb jól elnáspángolja, de a nyakát, azt nem tekeri ki.
Végül, de nem utolsósorban, itt vannak még a felháborító mesék.”