Drámai heteket élünk

„Az elmúlt hetek eseményei, reakció, társadalmi folyamatai, kommentárjai azt mutatták, hogy egy olyan korszakot élünk, amelyben sokan azonnal robbanni tudnak. Ilyen időszakokban van történelmi felelőssége a hatalomnak abban, hogy milyen módon irányítja a rendőrséget. Milyen parancsok kiosztása felett őrködik a belügyminiszter, és hogyan reagál -- ha egyáltalán -- egy bűnügyre a közéleti főáram? Két országot látunk, köztük sajnos a saját hazánkat, amelyek rendkívül rosszul vizsgáznak a törésteszteken.

Ami Mineapolisban történt, az az USA rendőrségének hosszú ideje tudott, bújtatott rasszizmusának legkegyetlenebb és legelkeserítőbb megjelenése. Hiába vannak tanulmányok és empirikus kutatások arról, hogy színesbőrű elkövető esetén sokkal nagyobb eséllyel használ elhamarkodottan fegyvert egy rendőr, mint fehér elkövető esetén, alig volt törekvés ennek a tendenciának a megfordítására.

Ha az USA elnöke egy egyébként számos esetben kirekesztő szemléletű, agresszív, tudományos ismereteket könnyedén félresöprő ember, akit több nő vádol szexuális zaklatással, és aki nem riad vissza a politikai korrektség totális megtagadásától, az csak erősíti ezeket a folyamatokat.

Ha újra a Deák téri, törvénytelenül megtartott tüntetésre gondolunk, ott nem más történt, mint hiedelmekre alapozva, azzal az üzenettel vezényelték a tömeget a kettős gyilkosság helyszínére, hogy az elkövető roma származású volt. Azóta kiderült, hogy nem volt roma származású, a tömeg vezetőitől bocsánatkérést nem hallottunk.

A roma holokauszt emlékművét újfent meggyalázták. Azt írták rá: cigányirtás = bűnözésirtás. Nem tudom, mi kell még, hogy a budapesti Nehru parton megfelelő őrizettel (akárcsak kihelyezett kamerákkal) lássák el ezt az emlékművet, és végre meg tudják előzni az efféle, roma közösség és haláltáborokban meggyilkolt felmenőik ellen elkövetett támadásokat.

És még mindig nincs vége az események sorozatának. Egy fiatal roma nőt súlyosan bántalmaztak, már összekapcsolták az arcán számos helyen felszakadt bőrt. Hegek formájában is, és valószínűleg nem csak a lelkén fogja viselni a támadás nyomait. A támadók ütlegelés közben elmondott szavaiból és az áldozat elmeséléséből úgy tűnik, gyűlöletbűncselekmény történt. A rendőrség először nem akart jegyzőkönyvet felvenni, mert azt mondták, a lány biztos részeg volt, és elesett.

A hatalom nem csak hogy néma marad, de a rendőrség viselkedésén keresztül kiolvasható, hogy ha van is, akkor is egyéni szándék létezik, hogy visszafogják a rasszizmust.

Hosszú ideje látszik, hogy létezik korszellem, és az is, hogy negatív időszakokban minden jóérzésű ember szégyenkezik miatta. De a mindenkori elit felelőssége, hogy egy pattanásig feszült társadalmi pillanatban mit kezd az emberek indulatával. Drámai heteket élünk.”