Meggyőződéses véleményem, hogy a sajnálatos kommunista évek Közép-Európának egy olyan antitestet adtak szervezetébe, amit a történelemben továbbvisz és felhasznál, ezzel is gazdagabbá téve minket, mint a kontinens nyugati felét.
Ez napjainkban látszik is, hiszen ameddig az Egyesült Államokban az emberekkel meglehet etetni a szocializmust, mint menő és működő rendszert; ameddig Nyugat-Európában lenini néphülyítést lehet véghez vinni Brüsszellel karöltve; addig Közép-Európa ellenáll, hiszen tudja, hogy ez az út nem helyes és nem járható. Egyszer már elkapta a kórt, és bár majdnem belehalt, annak antitestei a mai napig benne élnek és ellenállnak.
Így van ez Trianonnal is. Amikor elmegyünk egy Erasmus+ cserére és van határon túli magyar a csoportunkban, mindig
hosszú napokba telik elmagyarázni a résztvevő nemzetek képviselőinek, hogy ki is ő és mit jelent határon túli magyarnak lenni.
A miértet és a mikort itt is értik, a hogyan pedig csak keveseknek válik világossá. De ha egyszer megértik, látod a borús arcukon, hogy helyettünk is felháborodnak, és tudod, hogy ha ők ültek volna a trianoni palota asztalai mögött, nem az születik, ami 100 éve született.