Az örök mumus

„Hitlert bármi módon dicsérni nem túl etikus döntés, ha pedig azt valaki politikusként teszi, még ha viccből is, az egyszerűen buta. Mert Hitler feketébb az ördögnél, ott tanyázik a történelem szemétdombján, választott képviselő így nem veheti a szájára a nevét pozitív kontextusban. Ha valaki történész és egy egész könyvet vagy tanulmányt szentel a volt náci vezérnek, akkor van rá lehetősége, hogy kifejtse a nézeteit, árnyalja a képet, de László Imre Budapest XI. kerületének polgármestere. A nyári melegben megemlítette, hogy a Time magazin még a háború előtt Adolf Hitlert tette a címlapjára, mint az év embere. »Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta«.

Ez itt elvben egy politikai halálos ítélet, amikor a polgármester konkrétan önmagát ássa el jó mélyre, ahonnan nem lehet visszatérni. Hitler kapcsán nem lehet történészkedni, ha valaki nem az, s ha éppenséggel a Demokratikus Koalíció színeiben politizál, mint László Imre, akkor valóban csak tátott szájjal lehet bámulni, miféle furcsa szerzet irányítja Lágymányost. Csakhogy most is kiderült, hogy a nácizmussal való kokettálás a jobboldali politikusok esetében számít veszélyesnek, a DK-s européerek ebben az esetben nem problémások. Legalábbis teljes csend honol a magyar baloldali sajtóban, s Nyugat-Európában se kapták fel a fejüket a hírlapírók erre a kijelentésre. László Imre baloldaliként, Gyurcsány Ferenc szövetségeseként nem lehet náci, ő árnyalhatja még Hitler politikáját is, neki ez valahogy meg van engedve. Ez pedig akárhogy is nézzük, riasztó. Egyben elszomorító is.”