„Netanjahunak komolyan egyensúlyoznia kell Izrael geostratégiai és hosszú távú külpolitikai érdekei, illetve ezek nemzetbiztonságra gyakorolt hatásai között. Nem utolsósorban figyelembe kell vennie koalíciós partnere elképzeléseit is.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök 2019. szeptember 10-én robbantott (ismét) politikai bombát azzal, hogy kevéssel az éppen soron következő izraeli választások előtt bejelentett egy nagyszabású tervet: hivatalosan is kiterjesztené az ország szuverenitását, vagyis annektálná a Jordán völgyét és az azzal határos szamáriai és júdeai területeket. A terv szerint a Jordán folyó és a Holt-tenger partvidékének egésze Izrael részévé válna, az ott élő mintegy 65 ezer arab és 11 ezer zsidó telepes lakójával együtt.
Az önmagában nem új keletű terv megvalósulása precedenst teremtene, ugyanis Izrael az 1967-ben Jordániától elfoglalt Júdea és Szamária területét – az 1980-ban de iure is annektált Jeruzsálemet természetesen nem számítva – nem tekintette egyértelműen sajátjaként, hanem mindig is külön entitásként kezelte, a hatnapos háború után pedig még részleges visszaadását is fontolgatta, amennyiben az arab államok hajlandónak mutatkoznak békét kötni Izraellel.”