Porlik a szikla – Potápi Árpád Jánosra emlékezünk
Egyetlen javítás is sokat elmond Potápi Árpád Jánosról, akit bonyhádi születésűként is elszakíthatatlan szálak fűztek ősei szülőföldjéhez. Veczán Zoltán nekrológja.
A magyarok csak irtották, csak asszimilálták, csak elnyomták a nemzetiségieket, és amikor azt hitték, már egy darab sincsen belőlük, észre kellett venniük, hogy már együttvéve többen vannak, mint az ország névadói.
„I. (Szent, Turul nembeli) István csodálkozva nézte a furcsa térképet. A folyókat és a hegyeket fölismerte, de a területet átszabdaló piros vonalakat nem tudta megfejteni. A lap szélén volt ugyan jelmagyarázat, ám ettől sem lett okosabb. »Szlovákia«, betűzgette, »Ukrajna«, no ez igazán meghökkentő. A Romániára a fejét csóválta, ez nyilvánvalóan valahogy Rómához kapcsolódik, de az egészen másfelé található. Talán a pápa megvette?
A másik oldalon aztán hosszú leírást talált. Elkerekedő szemmel olvasta, miszerint a honfoglalás idején a Felvidéken morvák, Erdélyben pedig ellatinosodott dákok éltek nagy számban, Árpád magyarjai alig lézengtek, csak a kizsákmányolásban jeleskedtek. Teltek az évszázadok, és a morvákat (akik immár tótoknak neveződtek) és a dákokat (akik közben oláhokká alakultak) irgalmatlanul elnyomta a magyar állam. Újabb száz évek múltak, a magyarok csak irtották, csak asszimilálták, csak elnyomták a nemzetiségieket, és amikor azt hitték, már egy darab sincsen belőlük, észre kellett venniük, hogy már együttvéve többen vannak, mint az ország névadói.”