Rajtunk múlik, hogyan megyünk tovább

„Mit gondol, mennyire nehezen tud majd újraindulni a gazdaság a koronavírus-járvány árnyékában?

Megtapasztaltuk már a 2008-as pénzügyi válságot, amiből elég nehéz volt a kilábalás. A jelenlegi válságból, amely  több közgazdász szerint is mélyebb az előzőnél, talán mégis hamarabb kijuthatunk majd. Sokan időben bezártak – úgy döntöttek, inkább kivárják a járvány végét. Többen tönkre is mentek, igen – de az a tapasztalat, hogy egy újrainduláskor az ember nagyobb kedvvel tér vissza a saját vállalkozásához, hogy újjáépítse azt. Ez motiváló erő lehet a gazdaság fellendítésében.

Ugyanakkor lehet reménykedni az emberközpontúság térhódításában is. Ennek nagyon szép tényezője a környezetvédelem; több képet és cikket is láttam, mely szerint a föld légtere egyre tisztább, mivel nincsenek repülők az égen. Öröm volt olvasni azt is, hogy visszatértek a hattyúk Velence vizeire. Ha az ember, látva ezeket a jeleket, ezentúl jobban figyelne rá, hogy környezettudatosabban éljen, akkor sokkal élhetőbb földet adhatnánk át a következő generációknak. Fontos lenne, hogy a nagy cégek átgondolják az üzletpolitikájukat – hogy ne a profitmaximalizálás hajtsa őket, hanem a Föld fenntarthatóságának ügye.

Ez csak a gondolkodásmód átállításán múlik! A teljes világgazdaság megváltozhatna. Reménykedem benne, hogy a felelős vezetők mihamarabb belátják, hogy például nincs sűrűn szükség a fapados járatokra; alakíthatnának a turizmus struktúráján is, hogy ne növeljék drasztikusan az emberek az ökológiai lábnyomukat. Egy olyan turizmus kialakítására lenne szükség, amely a lokális értékeket is beépíti, illetve átgondoltabban kínálja fel az utazási lehetőségeket. A környezetkímélésre összpontosító paradigmaváltás igénye már sokak fejében ott él. A kérdés csak az, hogy ki milyen pozícióban van – vagyis tud-e tenni is az ügy érdekében.

Ha ezek a kezdeményezések alulról szerveződnek, hatással lehetnek a felsőbb, felelős vezetők döntéseire?

Ez a kérdés a minden mozog tételéhez tartozik. A világ központi gondolkodása még mindig a profit maximalizálására fókuszál. A Mammon nagyon nagy úr – és a nagyvállalatok végső célja még mindig a profit évről évre való növelése. Bár öröm, hogy vannak kezdeményezések, alternatív vezetők és közgazdászok, akik már nem ebben a sémában gondolkodnak. Ez egy gondolati síkon zajló harc, amelyben döntő, hogy kik vannak többen, kik képesek sikerre vinni a gondolkodásukat. Például az A Blueprint for Better Business nevű mozgalom nagy vállalati vezetőkből tevődik össze (mint a Vodafone, az EasyJet és sokan mások), akik az Egyház Társadalmi Tanítására alapozva írtak meg egy üzleti modellt. Ők azt vallják, hogy ezzel tudják befolyásolni a felsőbb körökben a gazdasági irányvonalakat. Hogy ezek mikor érnek célba, milyen hatékonysággal – az a jövő titka. Viszont ők kovászként működnek a világban.

Mindenki a helyi vállalkozások segítésére sarkallja a vásárlókat. Sikerrel járhat ez az ösztönzés?

Mindenféleképpen! A lokális gazdaság terén már most is számos támogatásról lehet hallani. Sokkal kevésbé sérülékeny egy gazdaság, jóval kevésbé kitett a nemzetközi változásoknak és a különböző katasztrófáknak, ha a termelők egy teljes vertikumot képesek helyben létrehozni. Szemben azzal a just in time gondolkodással, hogy a világ különböző pontjairól érkezzenek az alkotóelemek. Persze meg kell nézni, adott országban mik azok a termékek, amelyek esetében valóban megéri, hogy a teljes gyártási folyamatot helyben végezzék el. A kistermelők, vállalkozók rendkívül jelentős szerepet játszanak, hiszen az ő termékeik töltik ki azt piaci rést, amit egy nagyüzemi termelés nem képes. Ők színesítik egyedi készítményeikkel a választékot.”