Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Pár pontban megpróbálok ellenérveket mondani az általánosságban megfogalmazott nemzetegyesítést kritizáló érvekre.
„A Székely Nemzeti Tanács aláírásgyűjtését tegnap éjfélig, a határidő lejártáig, 1 008 966-an írták alá az interneten. Az LMP szerint ez óriási nemzeti siker. Mégis nem mehetünk amellett, hogy az ellenzéki szavazók egy része mind magáról az aláírásgyűjtésről, mind tágabban a jogi nemzetegyesítésről negatívan, sokszor kirekesztően és véleményem szerint igaztalanul írt. Ezen persze nem elég sóhajtozni. Én kevés dologban hiszek jobban, mint az érvelő vitában, és mivel a vita tud építő lenni, most pár pontban megpróbálok ellenérveket mondani az általánosságban megfogalmazott nemzetegyesítést kritizáló érvekre.
1. Akik nem itt adóznak, ne akarjanak beleszólni (abba a) választásokba.
Magyarországon általános és titkos választójog van, ami azokra is vonatkozik, akik nem fizetnek adót. Kétlem, hogy bárki az alapján akarna bevezetni cenzust Magyarországon, hogy csak adót fizető állampolgárok szavazhassanak.
2. Csak azok az állampolgárok szavazzanak, akikre a megválasztott kormány és országgyűlés döntései hatással vannak.
A határon túli magyarokra hatással van a magyar országgyűlés és kormány, hiszen az, hogy milyen viszonyt alakítunk ki a szomszédos országokkal befolyásolja az életüket. Ráadásul senki sem gondolja, hogy a gazdasági okokból külföldön dolgozó honfitársaink ne szavazhassanak, pedig ők sem direkt módon érintettek. Ha valamiben, helyesen, teljes ellenzéki konszenzus van az az, hogy a gazdasági okokból külföldön dolgozó honfitársaik is kapják meg a levélben szavazás lehetőségét.
3. „Itthon minden rendben van? Először az itthoni problémákkal kéne foglalkozni.”
A problémákkal való foglalkozás nem egy torta, amiből ha túl sokat adunk egy helyre máshova nem jut. Ez különösen érdekes érvelés, hiszen a legtöbben, akik ezt leírják emellett az EU elkötelezett hívei. Ha van európai szolidaritás és közös otthonunk Európa, akkor közös otthonunk Marosvásárhely és Dunaszerdahely is.
4. Román/szlovák/szerb belügy a magyar kisebbség ügye.
Először is a határon túli magyarok önhibájukon kívül, a trianoni békediktátum miatt kerültek egy másik országba. Nem költöztek oda. Az, hogy az őshonos kisebbségeknek legyenek alapvető jogai és autonómiája, az EU-ban egy bevett jogintézmény. Nem érdemelnek többet a finnországi svédek, mint a romániai magyarok. Ezért szót emelni teljesen egybevág az EU-s politikával, jó lenne elismerni, hogy ha a holland kormánynak joga van kritizálni a magyar bírói rendszer átalakítását, akkor a magyar kormánynak is joga van kritizálni a szlovák kormányt a Benes-dekrétumok miatt.
5. Nem kell szavazati jog és autonómia a határom túli magyaroknak, mert a Fideszre szavaznak.
Értelemszerűen a szavazati jogot nem az alapján állapítjuk meg, hogy akik megkapják szerintünk helyesen döntenek-e. Az nem lenne túlságosan demokratikus. Ráadásul 2022-ben egy olyan választásra készül az ellenzék, amelyet a jelenlegi választási rendszer szerint folytatnak le, a határon túliak szavazati jogával. Tehát taktikailag sem a legbölcsebb egy többszázezres választói csoportot becsmérelni, támadni, és illegitimnek tekinteni. Talán föl kéne tenni a kérdést, hogy miért szavaznak a határon túliak a Fideszre? Köze van-e ennek 2004-hez és a 2010 előtti kormányok tevékenységének?
6. A Fidesz átláthatatlan módon oszt pénzeket a határon túlra.
Természetesen ez részben legitim kritikája a nemzetpolitikának. Én például támadtam személyesen azt, hogy több mint egymilliárd forintból gazdálkodik évente a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), a pénzből pedig hiába futná saját kutatókra, a Szász Jenő által vezetett intézet inkább százmilliókat költ a kutatások kiszervezésére, de értelmezhetetlen célokra is költik a pénzt. Sok hasonló kritikát megfogalmaztak ellenzéki és határon túli pártok, újságírók és mások. Ez ugyanakkor nem érv sem az autonómia, sem a szavazati jog ellen.”