„Merre megy most Európa? Nos, mindkét fél úgy gondolja, hogy most van lehetőség a világ megváltoztatására. Az egységes Európa hívei szerint csak közös erővel, közös intézményekkel lehet annyi pénzt felhajtani, amennyi a válság kezeléséhez szükséges. Európa dolgozóinak lázadását csak egységes fellépéssel lehet megakadályozni. Fontos érvük az, hogy Kína és Oroszország ellen csak együtt vagy sehogy lehet fellépni. A legfontosabb azonban, hogy az európai tőkéscsoportok érdekeit csak így lehet egyeztetni, azaz alárendelni a német és francia érdekeknek.
A nemzetállamok fontossága mellett leghatározottabban a négy visegrádi állam áll ki, köztük Magyarország. Tény, hogy a négy ország ellenőrzés alatt tudta tartani a járványt, döntően nemzeti lépésekkel. Tény az is, hogy sem az EU, sem a NATO nem úgy működött, mint ahogyan az európai állam hívei hirdetik.
A nemzetállami vonalat több dolog gyengíti. Elsősorban az, hogy maguk is érdekeltek az EU létében, mert az EU a tőkés rend alappillére és pénzt is kapnak az érintett országok. A másik korlátjuk az, hogy nem mernek másban gondolkodni, mint az EU. A keleti nyitás számukra kiegészítő megoldás, és nem a főcsapás iránya.
Változhat-e Európa? A mai rendszerben alapvetően nem. Miért? Azért, mert mind az »európai állam«, mind a »nemzetállam« megoldás a kapitalizmusra, a pénz uralmára épül. Ha nemzeti érdeket emlegetnek, ez a nemzeti tőkésosztály érdekét jelenti, és nem minden magyar emberét. Ha közös Európáról beszélnek, ez nem a dolgozók, nem a népek közös Európája, hanem az európai nagytőke közös intézménye. Mindkét variációban a dolgozók a vesztesek.
Európa akkor lesz más, ha az a népek igényeit elégíti ki. Ha a népek azt adják az együttműködésbe, amiben a legjobbak. Ha nem a profitérdek dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha nem jól fizetett politikai elit dönt a sorsunkról, hanem mi, dolgozó emberek. Ha nem kapitalizmus lesz, hanem egy új közösségi társadalom. Akkor és csak akkor kerül egyensúlyba a nemzet és Európa.”