A német alkotmánybíróság ítéletéről

„Az ítélet azért is rosszkor jött, mert  a populista, euroszkeptikus erők felemelkedésével (és kormányra kerülésével néhány keleti tagállamban) megerősödtek a viták a tagállami szuverenitások és a közös uniós jogi normák és alapértékek érvényesítése között. Miközben a német AB egy összetett jogi problémát próbált meg körüljárni, nyilvánvaló, hogy a döntése könnyen feltüzelhet egyes euroszkeptikus tagállami kormányokat, hogy politikai szempontok alapján vonják kétségbe az európai intézmények, a Bíróság és az EU-s jog fennhatóságát, döntéseik végrehajtását.

Miért is kéne Magyarországnak végrehajtani az Európai Bíróság menekültügyi ítéleteit, vagy a lengyel kormánynak figyelembe venni a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségét csorbító lépéseket érő uniós kritikát, ha Karlsruhe is kétségbe vonja az Európai Bíróság ítéleteit? És ezekhez a kommunikációs kampányokhoz nem lesz szükség kifinomult jogi érvekre és megalapozásra, elég lesz annyit mondani, hogy ha németek szembe mehetnek az uniós joggal és igazságszolgáltatással, akkor nekünk is minden jogunk megvan hozzá – nagyvonalúan átlépve afölött, hogy milyen ügyekben kerülnek szembe az EU-val, és van-e megfelelő jogi alap hozzá. Alapvetően nem a német ítélet kezdi ki az EU jogrendjét, és kérdőjelezi meg intézményeinek legitimitását, hanem tagállamok teszik ezt, és az alkotmánybírósági döntés csupán élesen rávilágít ezekre a konfliktusokra.

A teljes őrjöngéscsend a kormánypárti médiában nyilvánvalóan szigorú kormányzati rendelkezésre utal. Varga Judit vagy Gulyás Gergely jogi fejtegetései, vagy az az 1-2 semleges mondat, amit Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában az ügynek szentelt, szintén annak a jelei, hogy a Fidesz annak ellenére nem kezd háborúba az Európai Bíróság joghatóságát illetően, hogy oka éppenséggel lenne rá.”