Nem újdonság a rendőrautó a ház előtt

„Nem akarok minden áron politikát beemelni a beszélgetésünkbe – pedig igen -, ha már október 23-át említetted, ebből én arra következtetek, hogy hiába érvényes a Vadvilág, vagy sok korábbi számod, most mégis van valami új mondandótok, nem?

Ezt nem tudom… Nem tudom, mert a helyzet, amiben élünk, túl a világjárványon, nagyon deja vu érzetet kelt bennem… Hogy ezt már láttam egyszer… Említetted az előbb a rémhírterjesztésért lefogott vidéki férfi esetét, amit különben a az illető a facebookon írt, ezért aztán jogilag sem értelmezhető simán a dolog, de hogy elég félelemkeltő az biztos. Volt már ilyen.Mint nő arra gondolok,hogy nincs új a nap alatt és hogy jé magas platformos cipőt is hordtam már tinédzser koromban... Így aztán ez a rendőrautó a ház előtt sem újdonság, ezeket láttuk már, és ezek mind pontosan ugyanolyanok, amilyeneket annak idején távolról figyeltünk, és némelyikükről megjegyzések is születtek dalokban. A Jelbeszéd egy 1973-as lemez, ami ugye elég régen volt, mégis te is érvényesnek tartod ma is...sajnos. A helyzet persze ma egy kicsit más; vannak még kiskapuk. Kisebb körökben, egyes újságokban,internetes sajtóban – ez a pozitív oldala az internetnek például - ma még lehetséges egyenesen fogalmazni. Hogy meddig, azt nem lehet tudni. A Jelbeszéd azért nem a legjobb példa, mert azt később kivonták a forgalomból. Ugyan a művészi szabadság nyomaiban megvolt akkoriban, ha kommunikációs szabadság nem is. Jancsó filmet forgatott, Illyés verseket írt, Déry Tibor könyvet írt; talán akkor fogalmazok pontosan, ha azt mondom: a kifestő könyv ugyanaz, csak a színek változtak. Ez pedig olykor segít abban, hogy felismerjük azt, amit egyszer már láttunk,és megvonjuk a vállunkat,akár kinevessük,vagy megszülessen egy új dal. Ez az előnye, meg a hátránya annak, ha az ember sok mindent látott már…

Rossz poénnal azt is mondhatom, hogy annyiban hasonlít a helyzet, hogy most sem tudunk utazni…

Igen, csak most nem az oroszok,hanem az osztrákok zárták le a határt… Igen, egy kicsit abszurd lett a világ. És abszurd módon vannak jelen a régi reflexek is. Amit viszont nagyon rosszul viselek, és, amit az „átkosban” is utáltam, az a hazugság, a félrevezetés,az uszítás,és gyűlöletkeltés. Ezeket látom ma virágozni, és ez borzasztóan zavar. Méltatlannak gondolom.

Erre nem tudok mit mondani, csak hallgatni.

Nem tudod megerősíteni, de cáfolni sem…

Inkább, ha az ember így találkozik egy igaz mondattal, elsőre elakad benne a szó…

Az az elszomorító, hogy mindez nem csak itthoni tapasztalat romlik a világ tőlünk távol is. …Ezek tovább fokozzák a rossz érzést a feszültséget.Ilyenkor azon tűnődsz, hogy lehet-e az ember még ember. Amikor az amerikai elnök kihívóan nem visel maszkot, csak hogy megossza a társadalmat,szítja ellenségeskedést az eszement rajongói és a szakvéleményben bízó, karantént tisztelő többség között. Mint egy elszabadult hajóágyu viszi a földrészt ki tudja hová.Pedig az isten adta amerikai igazán büszke lehetne arra, hogy a semmiből kétszáz év alatt hozott létre egy demokratikus államot. Szomorú szívvel látom,hogy ez van

Mi innen az ezeréves országunkból….

Óh, mi trenírozva vagyunk, csak a régi reflexeinket kell felébreszteni...de vajon mi lesz a következő generációkkal...?”