Nem az számít, hogy mit szólnak hozzá külföldön, én Magyarországon élek

„Az előző filmed az Ernelláék Farkaséknál is low-budget körülmények között készült, a saját lakásodban forgattátok, a diákjaid vették fel, ezért 13 operatőre van a filmnek. A Békeidő is egy erősebb kisfilmes költségvetésből, egyetemi hallgatók bevonásával készült. Nem hiányzik, hogy profi körülmények között dolgozz?

 Hiányzik, nagyon. Régen csináltam úgy filmet, hogy bele tudtam volna tenni minden képességemet.Ezek a filmek azért készülnek, hogy mozgásban tartsam magam, ne felejtsek el filmet készíteni, de emiatt folyamatosan hiányérzetem van. A Békeidőhöz is le tudtam volna forgatni még jó pár jelenetet és akkor komplexebb lett volna, de csak ennyi fért bele, még így is nagyon sok ember önzetlen segítsége, jóindulata és munkája kellett hozzá. Persze jól sült el, és élveztem én is, de szeretnék azért még nagy filmet csinálni. Sosem készítettem szuperprodukciókat, nincs is tervbe véve. Ha nagy költségvetésről beszélek, az az én esetemben egy átlagos költségvetést jelent.

 A Délibáb után a nyilvánosság előtt megfogadtad, hogy nem pályázol többet az Andy Vajna-féle Filmalaphoz. Azóta sok minden változott, Vajna meghalt, új a döntőbizottság, még át is nevezték a Filmalapot Filmintézetté. El tudod képzelni, hogy állami pénzre pályázz?

Nem akarok belemenni egy olyan szituációba, hogy sok energiával összerakunk egy pályázatot a Filmintézetnek, kapok esetleg írásra támogatást, aztán esetleg az előkészítésre is, de a végén a gyártásra már nem. Persze az hülyeség, ha az ember csak akkor pályázik, mikor biztosan kap pénzt, de itt megvan a veszélye, hogy  azért nem támogatnak, mert mondjuk a személyemmel van baj, és nem pedig annak a minőségével, amit megírtam.”