„Nem áll meg az élet, ha a befogadhatatlan adatmennyiség csillapodik. Maradjon meg egy nap az ötből, amikor nincs bezárva és a székhez kötve a gyerek, amikor nem undokoskodik vele senki, amiért más tempóban halad. Vélemény a digitális (vagy inkább táv-) oktatás elmúlt bő két hónapjáról és arról, ami abból következik. A távoktatás mérsékelten sem volt digitális, de annyi baj legyen. Tanulónak, szülőnek, tanárnak, bávatag vagy romlott minisztériumi dolgozónak, mindenkinek kijár most a nagyvonalúság. Az osztályzat mindegy – egyúttal talán azt is megjegyezzük, hogy mindig is az lesz –, a lényeg, hogy minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről, a rugalmas időbeosztás nehézségeiről és előnyeiről.
Talán jól is jött, ha kevesebbet haladtak trigonometriával, bauxitbányászattal és a harminc éves háború érdekfeszítő mellékszálaival. Nem áll meg az élet, nem következik semmi visszafordíthatatlan abból, ha a befogadhatatlan adatmennyiség csillapodik: van, aki eddig is így gondolta, most már senkinek nincs oka kételkedni ebben. Ez az új tudás pedig végre utat nyithat a projektközpontú oktatás izgalmas, szabad, ösztönző világa fele.”