Metamorfózis: migránsból klímamenekült

„Nem múlik el nap, hogy újabb híreket ne kapnánk a klímaváltozás rémisztő hatásairól, méghozzá a legmagasabb tudományos fórumoktól, jelen esetben az Egyesült Államok tudományos akadémiájának folyóiratából, ahol öt országból származó tudós fejtette ki véleményét a Föld emberek által lakható zónáinak jövőbeli változásairól. A tanulmány legfontosabb mondanivalója, hogy az elmúlt hatezer évre vonatkozó adatok bizonyítják, hogy az emberek zöme mindig is egy meghatározott klimatikus zónában élt, mégpedig abban, ahol az éves átlaghőmérséklet meghaladta a 11 Celsius-fokot, de nem volt több, mint 15 Celsius-fok. A tanulmány szerint ez az élhető zóna a következő ötven évben, tehát 2070-ig (és azon túl is) jelentősen el fog tolódni, és azok a területek (például a szubszaharai övezet), ahol a legnagyobb népességnövekedés várható, egyben a legjobban melegedő területek is lesznek. Jelenleg mintegy huszonötmillió ember él a Szahara körzetében, ahol az évi átlaghőmérséklet 29 Celsius-fok, ötven év múlva három és fél milliárd ember fog olyan területen élni, ahol az átlaghőmérséklet eléri a mai szaharai átlagot. Ennek a három és fél milliárdnak jelentős része hidegebb területek felé fog vándorolni, ami hatalmas migrációhoz vezet.

A tanulmány az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, az IPCC 2014-es elemzéséből veszi a hőmérsékleti adatokat, amely elemzés egyértelmű, lineáris kapcsolatot állít fel a szén-dioxid-kibocsátás és a Föld hőmérsékletének növekedése között. Az IPCC-anyag szerint a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátás mellett, ami évi negyven gigatonna (ezermilliárd tonna), a Föld átlaghőmérséklete tízévenként csaknem negyed fokot melegszik, így 2070-re mintegy 2–2,5 Celsius-fokkal lesz melegebb, mint most. Bár az IPCC-előrejelzés és így az említett szakértők által használt adatok realitása kérdéses, az, hogy a következő évtizedek népességrobbanása olyan területeken fog bekövetkezni, ahol a tartós szárazság miatt már eddig is problémák voltak, és ezek a problémák még fokozódni fognak, aligha kérdőjelezhető meg.

A folyamatokról reálisabb képet ad a Világbank egy 2018-ban publikált tanulmánya, Groundswell: Preparing for internal climate migration címmel, amit úgy lehetne magyarra fordítani, Fordítsunk növekvő figyelmet a belső klímamigrációra való felkészülésre, mert a tanulmány valójában erről szól. Három térséget vizsgál – a szubszaharai Afrikát, Dél-Ázsiát és Latin-Amerikát –, és arra a következtetésre jut, hogy ezekben a térségekben, amelyek a fejlődő világ népességének valamivel több mint a felét képviselik, a legrosszabb esetben mintegy 143 millió belső (országon belül maradó) migránsra kell számítani 2050-ig.”