„Alighogy enyhültek a szigorú járványügyi intézkedések, a szabad világ szabad polgárai máris az utcára vonultak, hogy megvédjék legfőbb értéküket, a szabadságot. A jogokat tipró megszorítások okozta feszültséget a szabad világban a bibliai módszerrel vezették le. A bűnbak ezúttal is, mint általában Orbán Viktor volt, aki a rendkívüli helyzetet nem sunnyogó módon, hanem direktben, törvényi felhatalmazással kezelte. Az európai progresszív demokraták – hogy saját korlátozó intézkedéseikről eltereljék a figyelmet –, diktátort kiáltottak, feláldozva Magyarországot a brüsszeli démonoknak, kiűzték volna akár az európai közösségből is.
Most végre, mintegy két hónap önféltésből önként vállalt mindenféle tilalom után az emberek kirajzottak a szabadba. Egyből úgy érzik, hogy a járványügyi intézkedések túlzók voltak, a feláldozott szabadság nem állt arányban a veszély mértékével. A tavaszi napsütés és a friss szellő kiszabadította a kételkedő szellemet a palackból, megkezdődtek a világjárvánnyal kapcsolatos korlátozások elleni tüntetések Európa nyugati felén. Persze az nem úgy van, hogy gondolok egyet, és tüntetni kezdek, hogy kimegyek az utcára, elégedetlenkedem, csatlakozik hozzám más is, vonulunk együtt, egyetértünk. Ha kell, csettintek, és máris kezemben a tiltakozó transzparens, molinó, zászló.”